Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

ÁLLATTARTÁS - Disznók

DISZNÓK A Duna menti makkoos erdőkben, mocsarakban, nádasokban mindig sok disznó nevelődött. Nemcsakx az itt lévő községek, hanem távolabbi falvak is seregestől hajtották már a középkorban ide sertésfalkáikat. 1476-ban Wayka, Töleswayka és Taplós (ma fsaddi és tolnai határ) nevű erdőkből a fehérvári prépost fegyveresei a szekszánrdi apátság jobbágyainak 1000 anyadisznaját hajtották el erőszakosan. A tárgyalásnál az apátság 19 különböző falujából 450 jobbágyot idéztek meg, minnt érdekelt és károsult tanúkat. Az érintett falvak a Duna mindkét partjáról walók és nem egy 25—30 km távolságra van az említett helytől.

131 A XIV. szászadban a szekszárdi apátság nemes jobbágyai eltöröltették a számukra sérelrrmes sertéstizedet, a többi, ezt a szabadabb helyzetet el nem érő jobbágy, pedig ttovább fizette azt, ami az apátság jelentős bevételét jelentette.

132 Sem a középkori, serm a XVIII—

XIX. században itt található sertésfajtákat megnyugtató módon neesm ismerjük. A régi disznófajtáink eredete, leírása, elterjedése máig vitatott és tisztázatlan kérdés.

133 Az angol hússertésfajták és azok keresztezéseiből szárrmazó állatok elterjedése előtt feltehetően a Dunamentén is már két disznóf a j ítáról vannak adataink. A kétségtelenül régebbi fajtára már csak a legöregebbesk emlékeznek, vagy csak ők hallottak róla valamit. „Ez csakugyan majdnem úggy nézett ki mint a vaddisznó, oan ritka szőre volt, meg nagy. Drótszőrűek. Vasderes szőrnek (voltak). Nem emlékszem én oan nagyon, mer azok már kimenetek a divatból már régen. Még én gyerköce voltam, oan 10—15 éves, akkor má-lr nemigen volt belőlük" (Alsónyék). Feltehetően e régi és igen sok színárnyaU-atban előforduló fajtára vonatkoznak a következő régi leírások: 1791. „Disznófck leírása, kik Gergyenben lennének fogva" kezdetű, Madocsán kelt levélben továabb ezt olvassuk: „Az elmúlt ősszel makkos erdőnkből tiszteletes Turgonyi Ger~gely prédikátor 7 darab számbul álló sertés marhái elvesztenek. 2 göbe; háromoesztendősök, egyike tarka, másik veres. 5 süldő; 2 fehér, 2 fekete, 1 veres — j^eltelenek. Bán Mihály(é) 4 darabból állók; 1 fekete göbe, 2 esztendős, 3 süldő, 22 fehér ártán, 1 szürke nőstény, jobb füleikből alul ki vagyon véve ... göbe bdíl füle csonka, jobb füléből ki van véve... — azon falkában szürkés göbe jegyttelen... Értésünkre jött, hogy Gergyeni határban tévelyegnek. .." (Ez mintegy 220—25 km-es távolságot jelentett.)

134 1806-ban és 1818-ban Öcsényből eltűnt, illetőleg ellopott disznók leírásában említenek szőke disznólkat. Lehetséges, hogy még ezek is ehhez az előbbi fajhoz tartoztak, mert az esz időtájt délről terjedő mangalica fajták egyedeit, legtöbbször jellemző, göndör szőrére vonatkozó utalásokkal, vagy nevekkel, bonta, bodri, göndör szóval ^jellemezték, különböztették meg. „Öcsényi sertések, meslyek 21 die martius verradóra az Almási pusztáról elhajtattak: Deák Mihályé 4 dara'b, szőkék, a jobb fülek tsonkák, bal füleik hasítottak. Görtsös Istváné 4 darrab egy bonta, jegytélen ... 3 nap szőkék, bal füle tsonka stb."

135 „Szőke göbe jegyteleru,. Tarka oldalú 2 észten- dős, 2 füléből ki vagyon véve. Tavaszi malac. őszi malac. 375