Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

ÁLLATTARTÁS - Lovak

fogadásra vonatkozóan. Valószínű, hogy bérük nem változott és így feleslegesnek ítélték azt újra és újra beírni a számadáskönyv végére. Az is lehetséges, hogy külön papírra írták a szerződést és az elveszett. E feltevéseket erősíti az, hogy az olyan evőkből, melyekről nincs feljegyezve csikósfogadás, maradtak fenn a csikósokkal kapcsolatos ügyekben hozott ítéletek. 1824. márciusában megbüntetik az egyik csikóst, hogy más két pajtásával ellopta az egyik gazda 3 tojólúdját. A falka elég nagy lehetett már ekkor, hogy 3 csikósbojtár állott mellette. Ugyanebben az évben „a ménes lovak a pásztorok gondatlansága miatt a belső mezőben lévő zabvetést — midőn már aratni kellett volna — eltökítették, annak megbecsültetése után..." a két számadót, Porméz Mihályt és Tótika csikós pásztorokat kötelezték a kár megtérítésére.

62 1840-ben történt eset feljegyzése kapcsán további részleteket tudunk meg a decsi béklyós ménes őrzéséről. „Decsi Dani János előadja, hogy... számadó csikós, Duba István és Varga János elől 3 lova és 1 kétéves csikaja eltolvajlódott". A csikósok tagadták, hogy ezeket a lovakat nekik átadták volna. Ezután kiderült, hogy a kárvallott unokájára bízta a lovak ménesre való kihajtását, aki a 4 lovat a Kis Duna hídjánál eleresztette „nem tudván, hogy a bozótokban a ménes merre feküdne" — tehát valóban nem adta kezükre. Mégis a bíró a számadó csikósokat marasztalta el és kötelezte a lovak árának megtérítésére, mert korábban megparancsolta, „hogy mivel sok lakos többször késő este jön haza úri és vármegye szolgálatából, tehát a kis Duna hídjánál várjanak és vegyék által a pásztorok a jószágot. Nevezett gyerek, mivel akkor a ménest nem találta, lovait elbocsájtotta. Ezért a csikósok,mivel szántszándékkal ott nem voltak, megfizetik a kárt."

63 A béklyós lovak pásztorának őszi beszámolása után a ménes felbomlott a gazdák kisebb falkáira, esetleg átkerültek a külső ménesre, de erre semmi írásbeli adatunk nincs. A kis falkák a ménesen belül sem szakadtak szét. Ezt látszik bizonyítani az, hogy a vezérállatok a ménesen is viselték a harangot, a kolompot a nyakukban. Világosan kitűnik ez a következő feljegyzésből: „Gamós Pál jelenti, hogy ménesen lévő lováról harangját levették és miatta jószágát nagyon megzaklatták. Mivel a csikósoknak ezen tettét nem szenvedhette, előhivatta Bor Mihály bojtárt. Ez bevallotta, hogy erről és még más lovakról Kalocsi István ingerléseire vette a harangot, ezt Kalotsi István is elismerte, hogy nála van a harang lakatjával". Ezért a felbujtót 12 pálcára, a bojtárgyereket 6 korbácsütésre ítélték.

64 1842-ben a Mészáros testvérek elől 12 ló veszett el. „Mivel pedig a pásztorok minden évben, úgy az 1842-ik esztendőben is úgy voltak fogadva feleségeik jelenlétében és megegyezésével, hogy az okozott károkat viselik", elárverezik Mészáros János 2 tehenét, 2 lovát, 1 kocsiját, Mészáros Ferencnek 2 tehenét, 1 lovát és más kisebb értékeit is, mivel „mást mondani nem tudtak, csak hogy elveszett". Mindez, azonban nem fedezte a 339 Forintra becsült 12 ló árát. 1847-ben találkozunk újra külső csikós említésével. Ismét nem szegődményről maradt feljegyzés, hanem arról, hogy pásztorsága alól 45 lovat az őcsényi kaszálókról, a kárból hajtottak be. Paksi József csikós számadó fizette meg lovanként a 3 krajcár hajtópénzt és a kaszálóban tett 8 Forintra becsült kárt és ezenkívül az őcsényi, a decsi becsüs és az őcsényi helység kocsisa fáradtságát is egy-egy forintban. Nem lehetett könnyű megőrizni a lovakat ezen a tájon. 1849-ben „Háry János szekszárdi eredetű pásztorember, a decsi külső ménes mellé folyó 1849. évre számadós csikósnak felfogadtatván, a közelebb múlt napokban a beszámolás megtörtént és Őrzése alól 8 db ló hiányzott" — olvassuk tovább a jegyzőkönyvben. 348