Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

ÁLLATTARTÁS - Lovak

körül lévő legelőkön, éjszaka legeltették. A századfordulóig igen gyakran előfordult, hogy nagyobb távolságról a szántó ember, a kocsis, vagy béres, napokig nem jött haza. Hogy a lovak a legelés közben messze ne menjenek és mások el ne hajthassák, a lovak lábait nyűgbe, békó-ba, bíkó-ba rakták. A kötélnyügöt idegen könnyen leoldhatta és ha megázott, rászorulhatott a ló lábára és felsebesíthette. 1807-ben kártérítési pert indít egy mohácsi gazda saját öccse ellen, aki „egy kancza Lovát a magáéval öszve nyűgözte, melly sokára lábára dagadott, bevágta és azon Sebtül meg is döglött... Bár a magáé is megsebesedvén, de kigyógyította".

53 Biztonságosabb volt a béklyózás, melynek felnyitásához kulcs kellett és vasból lévén, nem dagadt rá a ló lábára. A nyűgbe, békóba tett lovak felügyeletét fiatal gyerekekre bízták. „Azt hallottam, hogy gyerekkoromban reggel 2—3 órakor levezették a lovakat a legelőre, a falu alá, azután addig legeltették, amíg be nem akartak fogni. A család legfiatalabb tagja vezette ki, az csukta rá a béklyót. Este mikor megjöttek, akkor is kiverték a lovat" (Decs). Esti és hajnali legeltetést megelőzően, különösen régebben, gyakran, egész éjjel kint voltak a lovak és mellettük a gyerekek. 1763-ban már kulcsos béklyós lovakat őrizgettek a gyerekek a Gyöpön, Mohácsott a város alatt. Mohácsott a Gyöpöt, a Belső legelőt, szántók vették körül. Ha a béklyós ló belement a vetésekbe, a csősz megfogta a lovat, behajtotta a bitang lovak aklába, ahonnan csak hajtópénz és a kár megtérítése után engedték ki. Ha a kárvallott vette észre, zálogot vett róla, vagy a vigyázatlan lóőrző gyereken. Ha maga bírájává lett, a lovat megverte, megsebesítette, megcsonkította, vagy agyon is ütötte, a ló gazdája kártérítést követelhetett, és a ló értékének felét az önbíráskodó kárvallottnak kellett megtérítenie.

54 ősszel, tarló- és rétszabadítás után, éjjel a lovakat messzebb és jobb legelőkre is elhajtották, mivel eddigre a falu körüli gyepek már lekoptak és értéktelenné válták. A fiatalság e legeltetésnél, virtuskodásból is, egymással versengve, tilosba hajtotta a lovakat és ennek során a csőszökkel, vagy kárvallottakkal gyűlt meg a baja. „Október 7-én estvéli 12 óra tájban Decsi Ungori János, Bogár András, Héjas József, Karácsony M. István szolgája, továbbá Posgai János fia, András, stb. még többen, kiknek nevüket az alperesek elhallgatják a Pilisi határban lévő Orbó nevű Uradalmi magánhasználatú rétben, mintegy 40 db-ra menő lovaikat erőszakkal belehajtván, itt nemcsak a lábonálló fűben és a rendben lévő sarjuban az alá kitett becsű levélben foglalt 400 Frt-'ra rugó károkat elkövetni, sőt mi több, a felvigyázatra kiállított uradalmi csőszt és a társaságában lévő Fray Donát és János Láiviri lakosokat, kik is a tett károsításáért őket megzálogolni akarván... társaival megtámadni, kezeken lévő két lovat erőhatalommal a csősz puskáját és botjával együtt elvenni és őket irtóztatóan elverni... semminek sem tartották ..." Az ügyet a vármegye ítélőszéke elé vitték, ahol 160 Ft kártérítést fizettették velük és erőszakoskodásukért botbüntetést kaptak.

55 Ugyancsak hámoslovak voltak azok, melyek a mohácsi tavaszi búzában tettek nagy kárt, és ez a bíró elé került. Itt már valószínű, nem annyira virtuskodásról, mint a tavaszi takarmányhiány kényszerítő körülményeiről volt szó.

56 A községek elöljárósága a belsőség és a szántó körüli legelőket, elsősorban a hámos és jármos állatok számára kívánta biztosítani és azokat tilossá tette a heverő, tehát nem munkába fogott lovak számára. Többnyire a vonósoknak fenntartott tilosak ló és ökörlegeltetésre egyaránt szolgáltak. így 1771ben a város alatti Hajioki réteket tették az igások marha-élőföldjévé, legelőjévé „mivel mindenkoron Mohácsi lakosoknak sok forspontozások lévén a Du346