Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)
IRTÁSOK, RÉTEK, KASZÁLÓK - Szénakaszálás, -gyűjtés és -hordás
Ha több éven keresztül ismétlődő vízjárások miatt a rét kaszálása elmaradt, szükséges volt a réteket újra irtani: maláttól, rekettyétől, nádtól, földi bodzától, tejes fűtől, vadtormától, bábictól. A kaszálórét legfontosabb kezelése, javítása a rendszeres kaszálásból állt. SZÉNAKASZÁLÁS, GYŰJTÉS ÉS HORDÁS Régen, (egyes helyeken ezen a XVIII. század végéig, máshol a XIX. század közepéig terjedő időt kell értenünk) addig, míg az ártéri gazdálkodás jelentőségét a szántóföldi gabonatermelés háttérbe nem szorította, amíg egyesek és a társadalom számára is fontosabb volt a vidám együttléttel megkönnyített munka, mint a külön családi vagyon és készpénz gyarapításának szorgalmazása, más szavakkal, amíg a parasztság növekvő igényei és pénzszükséglete az addig nagyobbára önellátó parasztgazdaság és falusi társadalom kereteit össze nem törte és meg nem indult a falu sajátos tőkegyűjtő fejlődése, a szénakaszálás a Duna mentén a szürethez hasonló, ünnepi, közös, összesegítéses munka volt, melyet áldomással fejeztek be. Közösen kaszálták és gyűjtötték a falu, vagy város rétjeit is. Mohácson az 1760-as években a kaszásokat tizedenként jelölték ki és részükre a város áldomásként 6 akó bort rendelt. 1762-ben az elöljáróság határozata szerint azonban a „gyűjtők, Bogla rakok, Széna hordók áldomás nélkül tartoznak a munkát végbe vinni". 93 A szénagyűjtés, takarítás az ifjúság vidám, játékos munkaalkalma volt, amikor bizonyos mértékben a mindennapokra kötelező erkölcs szabályait is áthághatták. A gyűjtésnél, boglyarakásnál megengedett játékok, tánc és szabadosabb beszéd, nóta, valamiféle mágikus bőségvarázslásként a következő év jó szénatermésének biztosításával hozható kapcsolatba, és így hasonlított a disznóölésekkor járó álarcos, maskarások és nyársdobók ez alkalommal eltűrt vaskos tréfáihoz és tánccal való bőségidézéséhez. A szüretet közvetlen megelőző szőlőőrzés és gyümölcsőrzés, vagy a mohácsi szigeten a kukoricatörés alkalmával szokásos párok összekiabálásával is párhuzamba állítható az, amit a szénagyűjtők tettek. Tudniillik, mikor a boglyát kezdték rakni, egy legényt és leányt, fiatalembert, menyecskét belelöktek a szénába és szénával betakarták őket. 1808-ban még a bíró elé vittek egy ezzel kapcsolatos és igen elmérgesedett esetet Alsónyéken, melyről a február 13-án kelt jegyzőkönyv így szól: „Csapó Mihály feleségét Takáts Sárát Paprika Ferenc Törvény elibe citáltatta azért, hogy a múlt nyáron a M(éltóságos) Uradalom Szénája gyűjtésekor az Ifjúságnak bolond szokása szerént a rakandó Boglyába Paprika Ferenc Erse menyetske Leányát Csapó Mihállyal az Ifjúság belé vetvén Szénával betakarták, mintha oí(t) Csapó Mihál a paráznaságot el követte volna azon Menyetskével. Melyet Csapó Mihál feleségének valaki fel adván, szüntelenül kurvázta, szajházta Csapó Mihály felesége Paprika Ferencz Leányát, annyira, hogy Paprika Erse férje Kováts István is maid valónak hívén a dolgot a feleségét miatta meg is mosófázta jól, hogy ha igaz nem volna a dolgok bátorkodnék ki kérni. Melynek mi végére járván ki jött Paprika Erse gyakori meg kurvázása..." A bíró Csapó Mihálynét, mint rágalmazót, 12 korbácsra ítélte, de annak könyörgésére a büntetést elengedték. 94 304
