Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

IRTÁSOK, RÉTEK, KASZÁLÓK - A rétfoglalás és irtás módja

határát Őcsényben kompokkal jelezték.

22 Ezek ahhoz hasonló kis földhányások, kupacok lehettek, mint amivel a gyümölcsösök határát a legutóbbi időkig, például az Ordasi szigeten jelezték. Sem a Sárközben, sem a Mohácsi szigeten ez a jelölési mód a XVIII. század végén már nem volt elegendő. Egyrészt a város, vagy uradalom nem engedte meg az erdő foglalását, másrészt a réteket nem védte ,.neg a legelő jószágtól. Ezért a foglalt rétet, kertet körülárkolták, vag$

f fölsáncolták. „A kiirtott erdőrészt árokkal az ő rétjéhez foglalta" — olvassuk egy decsi jobbágy erdőpusztításáról tett jelentésben.

23 Az árokból kikerülő földből készült a sánc, mégpedig úgy, hogy lehetőleg az árok került először a jószág elé. (Az akioknál az árok a sáncon belül, réteknél, szénaállásoknál a sáncon kívül helyezkedett el.) Lovak Miklós 1821-ben panaszt tett a tanácsnál, hogy „Szigeti Rétjét fel sántzolván Bubreg Ferkó fia erőszakosan betöltötte és testét lelkét mívelte". Az alperesek azt állították, hogy ő a rétjén a „sántzot igazságtalanul kitette".

2

** A rétek körüli sánc rendszerint nem volt olyan erős és magas, mint például a szénakertek körül. Így az nem tudta megakadályozni a marhák behatolását. Gyakoribb és könnyebb volt a rét-, vagy irtáskertek körülkerítése. A legcélravezetőbb és egyben általános mód a rét körülkerítésére a friss fűzfakarók leverése és azok befonása volt. Ezek gyökeret verve megerősödtek, nem korhadtak ki és vesszőket is neveltek. Sok esetben ezt az élő fűzfakerítést nevezték füzesnek, ültetett füzesnek, vagy füzes kertnek. Ennek a füzesnek az értéke vetekedett a rét, vagy kert értékével és nem volt annak szoros tartozéka: külön örökölték és eladásnál külön kellett arra megalkudniuk. 1802-ben egy osztozkodás során az ültetett füzest egy ember kaszáló rét értékével vették azonosnak.

25 1796-ban Szkrobó Andris panaszt tett, hogy „Szantovácz Simon Réttye fűzfából való kerítését ki vagdalta és tetemes nagy kárt tett," mivel az előbbinek rétfoglalását az utóbbi jogtalannak és az ő rétje csorbításának tekintette. Mivel a tanúk azt bizonyították, hogy a kártevőnek ott rétje nem volt, az általa kivagdalt 270 db fűzfáért darabonként 3 krajcárt fizettettek és a tettest 12 pálcával meg is fenyítették.

26 Többször az árkolást és a fűzfaültetést együttesen alkalmazták. Az árok eltörlése nehezebb volt, a fűzfák, az erős fűzfakerítés pedig távol tartotta a jószágot a rétről, és vesszőtermése, a csontolható ágak, nem csekély hasznot hoztak. 1808. május 28-án kelt szerződésben Trukli Ignác „egész Csókái Kaszálló Réttyét Harci Péternek körül leendő kerítésre által adta légyen oly conditiokkal, hogy az egész rétet árokkal körül vévén fűzfáikkal körül ültesse, melyet megtévén azon rétből Harci Péternek a kerítésért ... 2 ember Kaszás rétet örökre enged és által ád, hogy mindazon által, hogy a mi héjányosság esne az idei ültetésbe, nem tsak azt jövő tavaszra helyre hozni, hanem által adott 2 Kaszás Rétet elkerítvén nékije Trukli Ignácnak keresztül ültetni köteles lészen . . "

21 A füzesekről az erdőkkel kapcsolatban már szóltam. A bátaszéki uradalmi rendtartás, az ezzel való rétkerítést jobbágyainak előírta. Bátaszék 1721-iki törvénye kimondja: „Hahogy valakinek rétjén, kertjén itt a városban bemégyen a marha s kárt tészen, valakinek a kertjén, rétjén bemégyen az fogja a kárt megfüzetni, nemkülönben, hahogy valaki valami marhát a kárban agyon talál ütni, annak az árát is az fogja megadni, akinek a rétjén bement, azért kiki tartozik jó sövint, árkot, próstyát tartani."

28 A régi térképeken pedig a réthatárokat fa- és bokorsorok jelentették, illetve így rajzolták. Árkokkal kerítették az erdőt, a legelőt és a közös réteket is. 284