Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

A TÁJ TERMÉSZETI ADOTTSÁGAI - Az ártér és vele szomszédos felszínformák, valamint a növény- és állatvilág jellemzése és népi elnevezése - Állóvizek, vízmedrek, vizes, mocsaras helyek

Kerek és Hosszú Panizs tó

? Sehonnai tó, Ráros tó, Hagyok tava — „mivel ezek halászták", Acsád tava, Hosszú tó, Széles tó, Rentz tavai, Dob tó, Kengyeles tava, Denna tava, Füzes tava, Egyék tava, Somogyi tava, Geresdi tava, — „mivel ezek halászták", Sulymos tó, Berekalj tavai (Alsónyék, Pesty). Lapis tó Kurvák tava — „hagyomány és népmonda szerint valamely feslett életű és gonosz lelkű nőszemély gyermekét emészté belé", Pap tava és Nyéki tó — „az első hajdan jó vadászatot nyújtott és bizonyos szenvedélyes vadász paptól veszi eredetét, a második bizonyos Nyéki halász árendásról öröklötté nevét." Jáger tava — „valaha jó vadászó hely, onnét a neve", Karádi és Sipos tava, — hasonnevű tulajdonosaiktól vették elnevezésüket", Ágas tó — „nádas, vizenyős, mocsaras tó, sok ágától neveztetik", Tátos tava, Fekete tó — ,,a soha ki nem apadó poshadt víz fekete színétől", Hattyas tó — „vízállásos és bozótos tófenekes legelő", Dér tava, — „Dér János birtokáról", (Báta, Pesty). Osvald tó, Határ tó (Báta, uradalmi összeírás 1873). Czerczene. Kutsebes halász tava (Szekcső, Pesty), Bosnyák tó, Macsali tó, Kis Nagy Korsós tó, Csukás tó, Bocskoros tó (Szekcső, 1866-os térképe), Földvári tó, Pap tava — „a református papnak a fizetését az itteni halászat egészítette ki". (Mohács, urb. elkülönözési térkép.) Sajátos módon tófénekként említik; Küllő — „régen tófenék, a küllő halról" (Bölcske, Pesty). Szágy — „hajdan tófenék, most legelő", Széles Béda — „kopasz tófenék, most legelő" (Gerjen), Bofác — „200 hold tófenék". Eglitzke — „lapos tófenék", Morotva — „tófenék" (Decs, Pesty). Keszeges — „tófenék, mely soha ki nem apad, nevét hihető, a keszeg haltól veszi, melyből sok fogatik benne". Fárcán — „tófenekes irtás", Torogyér — „bokros legelő, tófenekes", Aranya tavai — „tófenék, nevét hasonnevű göröndtől vette" (Báta, Pesty). Hosszú fenék, Sinyő fenék (Szekcső, 1864—65-ös térkép és telekkönyv), Fűzfa tó^ Fekete tó, Száraz tó, Magyar tó, Bagi tó, Béka tó, Blazsava bara (bara = horvát tó), Provoszka bara, Popova bara (Mohács, 1827-es térkérf), Pacsi bara, Riha tó, Földvári tó (Mohács). Közös tó, Csukás tó, Lapos tó, Rákos tó (Kölesd, Ete János gy.), Balázs feneke, Szegettó feneke (Kopács, Pesty). A tó elnevezések nagy részénél a név a tó használójára, tulajdonosára utal, akár a fokoknál. Azt azonbkn nem írták ki az összeírásoknál, sem a térképeken minden esetben, hogy minden tóhoz hasonló nevű fok is tartozott. Ez valamikor magától értetődő volt, így pl.: Dobornya fok — „ilynevű tónak kifolyása" (Decs, Pesty). Mivel egy fok egymásután több tavat is táplálhatott vízével, ezeket a tavakat összefoglalólag is nevezhették a fokról el. Pl. Sólymos fok — „hajdanában halászó tavak voltak benne, most legelő" (Gerjen, Pesty). Ez magyarázza okleveles említésükben gyakori felcserélését. A tavak és fokok összetartozására két írásbeli feljegyzést idézek. 1849ben Gall János és Schantzenbacher Kristóf, mint a nyéki Sárvíz és tóságok haszonbérlői, bátaszéki lakosok, panaszt tesznek, hogy „a Mezei Varga a Hadásvány fokot bizonyos Pütsök határfokot, hol a decsi és nyéki határok összveütnek rekesszel úgy berekeszti, hogy a felső tóságból a halak az alsóba ki nem juthatnak azáltal kivált a mostani vízapadásnál a haszonbérlőknek több 1000 forintos kárt tesznek, holott a decsi és nyéki haszonbérlők közt az uradalommal kötött szerződés szerint a nevezett két foknak mindig nyitva kell állnia.

67 Az 1874-ben kelt mohácsi úrbéri per egy kivonatában az uradalom azt írja: „a halászat kizárólagos földesúri jog lévén, a fennforgó úrbéri rendezés tárgyát nem is képezheti, s így a szigetben fekvő halastavak, valamint a halaknak azokba bocsájtásához és tenyésztéséhez szükséges fokok az elválasztó 24