Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

AZ ÁRTÉRI HASZONVÉTELEK - Folyó- és állóvizek, nyílt víztükrök, mocsarak - Vízhaszonvétel és vízgazdálkodás - Halászat - A halászat joga, adója és bérlete

nem Szél foka, annak kellene lennie" A Pesty-féle helynévgyűjtés során 100 évvel korábban ugyanerről a fokról azt jegyezte fel a jegyző, hogy „Börzsöny Pál foka melléke szállás és kertek ily nevű tulajdonosától." E foglalt helyek sokoldalú használatára utaló nevek pl.: „Kis Rácz fok — partján ily nevű család méhészetet űzött. Balázs tava — melléke rét, halászójáról. Török Gergely gyűr, rét és tó — ily nevű tulajdonosától. Borbás fok, melléke szállás ás kaszáló" (Decs, Pesty). Ezt az ősi jogot a szálláshoz, réthez, halászó vízhez a falu mindig tiszteletben tartotta, a mezőváros tanácsa pl. Mohácsott elismerte és védte. Ezt az úrbérrendezési perek és az elkülönözés nem mindenhol vette figyelembe, a halászati jogról pedig semmit sem akart tudni. Idéztük azt az esetet, melyben két decsi ember, Varga János és ősi András, Schwarz vízárendástól bérelt vizeit Dani István akarta megszerezni. Igen tanulságos, hogy mit mondott Dani a bírónak: azért kívánta megszerezni, mert neki ott rétje van. Azt hiszem nem egészen alaptalanul feltételezzük, hogy ebben az esetben a régi szokásjog ütközött össze az újjal, Dani István a Hosszú Csöngőhát tavában vagy annak egy részén, ősi foglalás jogán halá^szhatott eddig. Mikor az uradalom kiterjesztette erre a vízre is halászati jogát és árverést tartott, Varga János és Ösi András maguknak szerezték meg

1 a vizet és nem méltányolták a korábbi használó jogait. Bátaszéken és Bátán fennmaradt az emlékezete, hogy bizonyos halászóhelyeket, melyeket ősi foglalás alapján használtak a családok, adhatók és vehetők voltak. „Az ősömnek nagy szőlője volt a Bödei hegyen... eladta 2 zsák búzáért és vett rajta egy ernécső helet, egy halászó helet, az az övé volt, ott halászhatott. Mert nagy éhség volt akkor." „Akkor egy emécső helért, egy vadászó helért odaadta a fele vagyonát. Egy emécső helért pár hold földet adtak, meg nem tudom mit... az 1880-as években." „1870-ben vagy 1880-ban öregapám egy kenyérért meg egy szürke lóért 10 hold földet adott. Takácsmester volt, ez a földje a Vén Pösze, Holt Pösze mellett volt. Peca hely is volt, azt is odaadta..." Halászóhely földért való cseréjét Luby Margit is feljegyezte. Mint a fentebb idézett emlékezésből is kitűnik, a föld a legtöbb esetben ártéri irtásföld, irtáskert lehetett. Báta mezővárosi rangja régebben is lehetővé tette a földek szabad adásvevését. „Hallottam öregapámtól, hogyha valakinek volt egy jó halászó helye, ahol halászott, ahol halászni szokott, a másik megirigyelte és megvette egy napi földért, amit egy nap alatt meg tudott kapálni. Valami víz kifolyó (volt ez a halászóhely, vagyis fok). Hogy elcsalja őket onnan."

m Madocsán (ahol az összeírások több nemes eredetű jobbágy családot említenek), a hagyomány szerint csak nemesnek volt joga ahhoz, hogy „nagyobb kopolya (ebben az esetben állandóbb, mélyebb vizű tó) partjára csináljon magának egy halászkunyhót.. .'

m A jobbágyok foglalt halászótavai közt a község, korábban talán maga a földesúr biztosított egyet mindenkori papjának is. Ennek emlékét őrzik a Paptó és ehhez hasonló helynevek is. Dallos pécsi püspök 1620-ban Szekcsővel kapcsolatosan feljegyezte, hogy a plébánosé egy halastó a Szigeten. „Emberemlékezet óta a plébánia tulajdona egy halastó — Paptava néven — amit ellentmondás nélkül elbntokolt és sajátját is képezi. Jelenleg azonban Bésán földbirtokos igényt tart a tóra és két év óta az ott fogott halakat elkobozza" — olvassuk az 1724-es egyházlátogatás szekcsői jegyzőkönyvében.

125 „Paptava — a református papok fizetését az itteni halászat egészítette ki — jelenleg M194