Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

AZ ÁRTÉRI HASZONVÉTELEK - Folyó- és állóvizek, nyílt víztükrök, mocsarak - Vízhaszonvétel és vízgazdálkodás - Halászat

le jellemzi legjobban. „Minden kaszállóink, legelő mezőnk víz alatt vágynak barmaink Paks városa homok hegyekkel tellyes legelő mezején nyomorognak a romladozott Házakat, elpusztult irtás kerteket reparálni nem lehet. A faddi és a mi határunkban tétetett hasznos töltést ámbár nagyrészben el hordta légyen is (ti. a víz) de ugyan csak mivel kívül a föld alacsonyabb, a víz ki nem mehet és a Tettes Nemes Vármegye Bölts rendelése szerint elkezdett töltést ha akarja is continuálni lehetetlen. Igaz ugyan, hogy a Faddi határban egy Fok ki vagyon nyitva, de ennyi tenger víznek, mellyel Paks városának, Duna Szentgyörgynek, Faddnak minden kaszállója minekünk pedig egész határunk úgy tömve vagyon, az egy Fok elégtelen, ha nem a mi határunkban is valamelly fokocska fölszabadul. Folyamodunk ezért ezen alázatos Instanciánk által a Tettes Nemes vármegyéhez kegyes tekintete elejibe alázatosan, hogy ezen sok veszedelmes vizek(ne)k ki eresztésére magunk határán egy Fokot, amellyet mindekutánna az egész töltés véghez fogna menni, mi magunk eltölteni készek leszünk."

23 1780-ban a Sárközt is ellepte a víz: „... mind réttyeinkben, marha legelő mezeinkben, úgy kertbéli veteményeinkben nagy károkat szenvedtünk. .." — jelentik a pilisiek. A Sárköz alacsonyabb felszínén készített kezdetleges gátak valóban csak kárt okoztak, semmi védelmet nem jelentettek. Közben, talán a felsőbb vidékeken eredményesebben épített gátak hatására^ egyre gyorsabban Dél felé szaladó árhullámok összetorlódtak itt a Sárköz tájékán és az árvízszintek egyre magasodtak. Egyre nagyobb, eddig soha vagy csak igen ritkán veszélyeztetett felületeket kerített hatalmába a víz. 1815-ből való őcsényi feljegyzésben ezt olvashatjuk: „Ugyanannyira kijött a Duna Árvize, hogy az ötsényi Szőllőhegy ajjai búza földektől fogva sehol semmi száraz nem találhatott az öreg Dunáig. Ez az árvíz a Külső földeken felette sok kárt tett a búzákban, de mégis kiaratták a vízből csónakról... ugyan ez év augusztusában új áradás jött, mely még a legmagasabb göröngyöket sem kímélte. .. az ötsényi templom Oldalán némely házak vízben voltak..." 1820—23. körül a sárközi töltéseket újból megépítik, de már két-három év után, az első nagyobb árvíznél kénytelenek azokat kinyitni, hogy a vizet levezessék, de már ez nem sikerül. A fokrendszer már használhatatlanná vált. 1828-ban, a Duna-völgy vízrendezését előkészítő részletes térképészeti munkálatoknál az itt dolgozó mérnökök a térképlapokhoz mellékelt leírásokban adtak számot e táj pusztulásáról, melyet világosan a töltésezés következményének tartottak: „Itten (Bárányfok körül) levő Öt esztendő előtt készült töltés két esztendő előtt át szakajtatott két helyen, ez a töltés Ötsénieknek temérdek sok károkat szerzett... Az árvíz a Bárány, Holzschlag és Borréve fokok által Szegzárdi és Ötséni kaszálókat elvenni szokot, minek előtte a töltés existált, soha, vagy igen ritkán a Borréve kender földeket a víz el nem vette, de már most azoknak el keletett pusztulni, mert a töltés a vizet feltartván, ezeket (t. i. a kenderföldeket) a víz fel emelése által el rontotta és semmivé és legelővé tette, még most - imit amot kaszályják. Már a Reductionalis víz állapotkor mint töltésen belül, mint innen kevés dombosabb helyeket kivévén a többi tályék víz alatt nyög... Ezen tó (t. i. az Ózsáki tó) sok kárt okbz Szonfova és Bogra oldalának, mert fáit igen szárítja, mint hogy kevés lefolyása vagyon, mert csak egy vissza folyó nevű fokon szabadon le folyhatnak a vizei, ami (t. i. a fok) a Kis Dunába megyén, az ott vagy rész (szerint), vagy igen lassan leapadhat, mert rekesztve (betöltve) vagyon vége felé. Szintén Zátony melett levő Erdők így száradnak (ki). Az erdők pediglen Tölgy és imit 169