Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

AZ ÁRTÉRI HASZONVÉTELEK - Folyó- és állóvizek, nyílt víztükrök, mocsarak - Vízhaszonvétel és vízgazdálkodás - Halászat

ból a másik holt Dunába, abból, melyik összeköttetésben volt a Dunával. (Ti. a nagy élővízű Dunával.) A Bárkarakodónál indul és 2 km hosszú" (Decs). „A Nagy Holt Duna is össze van kötve a Pap fokával (a Dunával) olyan hosszú van a Pap foka is, mint a Rajtmann fok" (Decs). A Pesty-féle helynévgyűjteményben a Pap fokáról azt olvastuk, hogy „Pap nevű árendás által vájatott." A fokok segítségével feltöltött tavak és medrekből további területekre, tómedrekbe, alacsonyabb fekvésű lapokba, palékba lehetett vezetni a vizet. Ezeket másodlagos fokoknak nevezhetjük. Gyakran egy fok egész sor tavakká felduzzadó, mélyebb helyet láthatott el vízzel. A gerjeni Sólymos fokról ezt olvassuk Pestynél: „hajdan halászó tavak voltak benne". Egy-egy fok egész sor kisebb vízvezető csatornát láthatott el vízzel, ilyennek tekintjük a Vajast is. Ez a szerep nyer kifejezést a Köz fok —(„Tóság, minden tó erről telik meg vízzel") (Decs, Pesty) és Ködök (tó) elnevezésekben is. Az ártérben minden tónak tehát volt foka. Gyakran csak a tavat nevezik meg a helynévgyűjtők, a fok említése nélkül, gyakran fordítva, a fokot említik és beleértik a hozzátartozó tavat is. Az összeírásokban azonban gyakran utalnak a kapcsolatra. Hármas tónak fokja (Fadd, 1775.), Dobornya fok — „ilyen nevű tónak, mely Őcsény határában fekszik

} kifolyása", Hadásvány tó foka (Decs, Pesty), Pap tava és foka (Báta, Pesty). A nagyobb tavakba, holtágakba több fok vezeti ki és be a vizet, ezeket is gyakran emlegetik a tó nevén, illetve azzal kapcsolatban: Karaszos tónak három fokja (Fadd, 1775.), „Bíró fokja vagyon négy... item vagyon bíró fokja három (összesen tehát 7), Kő tóba szaka(d)t fok vagyon négy, Mányán Pálé fokja, item hozzátartozandó fokok nyolc." (Fadd, 1775.) Többször külön nevet visel a fok és a tó. Fűzes foka — „mélyedett fok, amely a régi holt Dunából Hattyas tavára vezeti a vizet" (Báta, Pesty). Fok nélkül mit sem ér a tó vize

5 halállománya nem tud megújulni az élővízzel való kapcsolat hiánya miatt, vize megposhad, begazosodik és értéktelenné válik. 1744-ben Mohács város és földesura, a pécsi püspök közt a város halászati jogáról folytatott perben a megidézett tanúk egyhangúan azt vallották, hogy ha az Ostya foknak nevezett vizet elrekesztik, akkor a Földvári tó és a Csök-Duna nevezetű uradalmi halászó vizek pusztán és üresen maradnak és az uradalom azokból semmiféle hasznot nem húzhat. Ugyanis az Ostya fok az említett halastavak csatornája, melyen át áradáskor a Dunából a halak a Földvári tóba és a Csök-Dunába bejönnek. A tavak lehalászása is rendszerint a víz leeresztésével a fokoknál történt.

5 Rajtmann fok is azért készült, mert a nevezett bérlő másképp a Holt Dunát lehalászni nem tudta. Ezért sem lehetett az úrbéri elkülönözések során különválasztani a fokokat a hozzájuk tartozó tavaktól. Például a mohácsi úrbéri elkülönözési per egyik iratában azt olvassuk, hogy a „halászat kizárólagos földesúri jog lévén ... a szigetben fekvő halastavak, valamint a halaknak azokba bocsájtásához és tenyésztéséhez szükséges fokok ... az uradalom kizárólagos tulajdonai maradnak.

6 A fok gyakran készítőjének vagy használójának nevét viselte. A használó változásával a fok neve is változhatott. 1775-ben Gerjenben 17 fok nevét írták össze. Ezek mind elsődleges fokok voltak. Pesty helynévjegyzékében csak két név szerepel. 1967-ben négy nevet találtam még meg az emlékezetben, ezek közül egy, feltehetően azonos az 1884-ben feljegyzettek közül az egyikkel. Az 1775-ben feljegyzett neveknek nyomát sem találjuk sem Pestynél, sem az éle 160