Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

A TELEPÜLÉSEK ÉS NÉPEIK - Kölked

halat ábrázol — hasonlóan a mohácsi halász-céh pecsétjéhez. A pecsétnyomó felirata világosan községi pecsétre mutat: „Sigillum pagi Kölked 1728". A hagyomány szerint régen a falu a püspökség halászaiból állt. Ez is túlzás; e történeti vázlatban bemutattam, hogy földművelése sem volt elhanyagolható. Sajnos a község iratai, egy 1757-es currens könyv kivételével 1812-ben a paplakkal együtt elégtek, de ebben a könyvben és az egyház feljegyzéseiben is vannak helyi eseményekkel kapcsolatoe feljegyzések. 1816-ban feljegyezték a tómesterektől befolyt összeget; 106 Ft. Állattartásuk, különösen disznótartásuk nagy méreteiről a török kori adatok is sejtetnek valamit. Lótartásuk tette lehetővé, hogy híres fuvarosok is voltak. Bár a falunak már a múlt század elején nem volt saját erdeje, a nagy bédai és sirinai erdők tövében, annak hasznából is részesülhetett. „A víz és erdő bőven szolgált, hal, vizi és szárnyas madarakkal, futó vaddal. Még élnek olyan öreg emberek, akik a védtöltés építése előtt kosárszám gyűjtötték a vizi madarak tojásait a nádasokban. A kölkediek halászok voltak és a halat Pécsett, a híres kölkedi krumplit Eszéken, a zsíros tejfölt és tejet a mohácsi piacon árusították. Kölkedi fuvarosok vitték a mohácsi iparosokat a távoli vásárokra, mert így az iparosok biztonságban voltak az útonállóktól." (Állítólag egyetértettek azokkal) — jellemzi a falu régi életformáját Ete János.

254 158