Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

A TÁJ TERMÉSZETI ADOTTSÁGAI - Az ártér és vele szomszédos felszínformák, valamint a növény- és állatvilág jellemzése és népi elnevezése - Folyóvizek

Kengeles ... Paludem que vocatur Kangalu ... Paludem kangalo.

25 1212-ből a drávaszögi Darócról ismeretes Kengyelus néven, ahol ma is Kengyeleske a neve.

26 A Nyelvtörténeti Szótár négy példát hoz a kengyelre, valamiféle víz megjelölésére használatos névként. Az Oklevélszótár további nyolcat, hasonló jelentésben.

27 A szó mély hangú változatát a szótárak nem ismerik. A Duna mellékéhez hasonló népi műveltségű Ormányság nyelvjárásában a szó mély és magas hangú változata egymás mellett él. A kangyal-kengyel ige jelentése: „elillan, elfut, lót-fut, ide-oda jár, futkos; elkengyel — elillan, eloson; elkangyal — elinal, elfut." Itt ismeretes, mint dűlőnév is Kengye, Kengyécse, Kengyel, Kengyeles alakban.

28 Ezek alapján a Kangalo-Kengyeles nevű vízfolyás az, amelyik ide-oda jár, kígyózik

5 esetleg elillan, eloson, elvész. A mély hangú szóalakot talán a nagyobb, a magas hangút kisebb ilyen természetű vizek jelölésére alkalmazták; mint azt kobolya, kopolya^köbölye, göbölye, vagy hulló-hüllő alakpárnál láthatjuk. Tehát részben szinonimája lehet a vízre hasonlóképpen használt Tekerő-Tekeres szónak, ez is kanyargós vízfolyást jelent, öreg, Nagy és Kis Tekerés. (Paks, 1859-es térkép és Pesty). Tekeresfok, Tekerés hát (Szekcső, 1866-os térkép). Tekerés hát (Mohács, 1771). Ilyen értelemben többször szerepel a régiségben, az Oklevélszótár 12 példát hoz. A Nyelvtörténeti szótár szerint tekergő út, anfractus, kígyózó, görbe út.

29 Közel hasonló értelmű a kangyal-kengyel igéhez a tekereg is, — kóborol, circumvagans, eltekereg, elszökik, eltűnik. Másrészt feltételezzük azt is

? hogy talán a puszta szinonimán túl, némi jelentésárnyalatot takarnak ezek a víznevek. A kengyel, kangyal nevű víz tekergősségén kívül talán el-elvész eltűnik a környező mocsaras, lápos környezetben, úgy hogy a vízinövény-szövedék, a láp a víztükör fölött összeborul, összenőve azt elrejti. Jelentéstartalma így a sárhoz és bátához is közel van. Ilyen volt egy 1776-os jelentés szerint a Sió is, melyet az enyingi Tiszta-víz befolyásától a láp, a lebegő, úszó szigetek egészen elborítottak és csak Hidvég felett bukkant újból elő.

30 A Kengyel, Kengyeles víznév szófejtését már Pesty pataji névgyűjtője is megkísérelte és azt a kengyel alakjára emlékeztető folyására vezette vissza. Ezt fogadja el Reuter Camilló is.

31 A Kengyel és Kengyeles víznév azonban nem csak vízfolyást, hanem tavat, mocsaras helyet is jelölt, s ahol még az e névvel jelölt hely térképen azonosítható, mint például Mohács és Kölked között több helyen H nem találunk meggyőző kengyel alakot. Nehezen képzelem el azt a névadást, melynél egy víznek mintegy madártávlati képe vagy térképi rajza emlékeztet egy, a népnél nem általános, mindennap használt tárgyra

) s ez adná az elnevezés alapját. Az ember a földön állva, járva, tevékenykedve aligha érzékelhette azt az alakot ennyire kézenfekvőnek. A helynévadás logikája szerint az emíber tevékenységének szempontjából lényeges tulajdonságokra utal a helynevekkel, különösen amikor egymás mellett többször való előfordulása köznévi eredetet sejtet. Egy távlatból érzékelhető alaksajátosság aligha az. A Duna és Sárvíz hurok alakú kanyarait sohasem nevezték kengyelnek. Fok. Igen nagy számban fordul elő területünkön a fok szó, köznévként és jelzővel hely? és víznévként, (ül. vízmedernévként). Ennek megfelelően két fő jelentéscsoportja van itt. Leggyakrabban foknak nevezik az olyan alacsonyabb, hosszabb-rövidebb, szűkebb vagy szélesebb völgyszerű mélyedést, csatornát, melyen időszakosan, áradás idején a nagyobb élővizekből, a Dunából, Sárvízből, Bátából a holtágakba, tavakba, mélyedésekbe és az ártérre beomlik a víz, illetve melyen apadáskor a víz az árterületről távozik. A fokok vezetik 15