Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

A TELEPÜLÉSEK ÉS NÉPEIK - Mohács

megélhetését. A pécsváradi uradalom kőszenét, a királyi sóhivatal sóját, a nagy és népes mohácsi iparosság és kereskedők áruját nagyrészt mohácsi fuvarosok vitték és hozták a vásárokra és a hajórakodóhelyre. „A lakosság nagyrésze hajók vontatásával meg, és kirakásával, kereskedők szállításával és a királyi sóház kézi munkájával bő munkalehetőséget talál", — írja az 1828-as consriptio regnicolaris. „Mohács kereskedik borral, jávai, gabonával, marhával, sertéssel, lóval, kőszénnel, gyapjúval, gubaccsal, stb. s évenként közel 300 hajó rakodik itt meg nyerstermékekkel" — írja Fényes 1841-ben.

235 Baranya megye gabonája Mohácson keresztül jutott el távolabbi piacokra, itt „hajóra rakatik, s Mosonyba, vagy Ausztriába adatik el". A baranyai bor is Mohácsnál a Duna hátán indult útnak az augsburgi, prágai és gráci borkereskedőkhöz.

238 Tanulmányozott Duna melléki helységeink közül Mohácsnak volt a legnagyobb ártérben fekvő határa. „Az erdőkkel és rétekkel gazdag sziget, melynek kiterjedése 80 000 holdakat foglalván magában, a marhatenyésztésnek mindig növekedő virágzását meggyökerezi," — írja erről Strázsai János 1823ban.

237 „A szigeti terület vadságában nem volt olyan plága, melyben a legelők együttlegesen, az erdők összpontosítva, a rétbirtokok is commasálva feltalálhatók volnának, hanem mint minden árvíznak kitett térségnél a tavak, fokok és lápok közt elnyúló erdőterületekből kivágatása által alkottatott a legelő és csak a magaslatokon, úgynevezett gerinceken találhatók fel a rétbirtokok" — írja a város ügyvédje az úrbéri perben.

238 A sziget haszonvételi jogának története szorosan összefügg a haszonvétel módjával. A többféleképpen is értelmezhető XVIII. századi úrbéri szerződések minden egyes sora nagy fontosságú érv lett a város és az uradalom több, mint félszázadig tartó elkülönözési perében, mely csak a múlt század 80-as éveiben ért véget. Az első szerződések, így az 1747-es transactio, sem tárgyalják a sziget különféle felületeinek haszonvételi jogát külön, az egész területet a mohácsiak szerződésileg nem korlátozott marhatartásának alapjaként a városnak biztosítják. Az uradalom csak az allodiális marhákat tarthatja a szigeten. Tehát a sziget: legelő, nem a szó szoros mai értelmében, hanem tágabban, tehát minden erdő, bozót, láp, nád, rét, vagy időszakos vízfolyás marha számára élvezhető növényzete. A vágásra alkalmas érett nád haszonvételének kérdését szabályozza csak külön a szerződés. A mohácsiak szabad faizást kaptak a puhafa erdőkben, de a keményfa erdőkben csak saját használatukra vághattak fát. Az uraság is csak mohácsi szükségletét elégíthette ki az erdőből, ez az uradalom cselédjeinek és a püspöki kastélynak épület-, tűzi- és szerszámfaszükségletén kívül, egy téglaégető kemence fűtéséhez szükséges mennyiséget jelentette.

239 Az uradalom a részére igen hátrányosnak érzett szerződést nem tartotta be, hanem régi szokása szerint a szigetbe engedte nemcsak máshol fekvő allodiális birtokairól való marháit, hanem más faluban élő jobbágyainak jószágát is. „Mert a pécsi püspököt abban megakadályozni nem lehetett, hogy a megye 30 falujából marháit pl. nyáron át össze ne vonja és azokkal a mohácsi sziget gazdag legelőit ne használta volna. Egész gulyákat is tarthatott egyikmásik püspök, amint azt a. .. mellékelt számadások igazolják — minden ellentmondás nélkül tartott is", — hivatkozik az uradalom ügyvédje a perben. Ugyanez a Sárközben is megtörtént. Itt is az uradalom, régi szokásjogára hivatkozva utasítja vissza a decsieket, amikor azok az idegen marhák behajtásának eltiltását kérik. A peranyag mellékletéből láthatóan eltűrték a mohácsiak az allodiális marhák behajtását, de 1769-ben már az ellen tiltakoznak, hogy „Külső Helysé10* 147