Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

A TELEPÜLÉSEK ÉS NÉPEIK - Dunaszekcső

ökrös 5 frt.-ot, a marhátlan pedig annyit, amennyit a vármegyének is fizetett. A kereskedők és iparosok, hogy a „kereskedésben vagy mesterségekben a Robottá miatt fogyatkozást ne szenvedgyenek" nem robotoltak semmit. Ugyanis a 10. pontban a szerződés szerint „minthogy pedig országszerte és ezen Nemes Vármegyében és minden Uraságoknál a hol az ottan Árendás szabad emberek laknak, .. . következendőképpen a szekcsői Földes Uraknak ugyan ott lévő lakóssok is esztendőnként a Marhassak Marhájokkal, a gyalogok pedig gyalogul nyolcz napokat szolgálni fognak". (10 pont.) Ezenkívül kötelesek voltak e roboton felül a dézsmát összehordani, asztagba rakni, befödni és a „szürüt is jó kertölissel és tisztán tartani... Ezeken kívül az Uraság majorságbéli Gabonájának öszve hordására mindnyájan a lakósok egyszersmind szekerekkel tartoznak elmenni és egyet fordulni." (11. pont.) Ez a robotteher még a XVIII. század elején nem volt sokkal könnyebb, mint vidékünk örökös jobbágyi falvaiban. A század elején mindenhol emelkedni kezdett ez a robotteher, amit azonban a szekcsőiek semmiképpen sem akartak elfogadni. A per akkor változott nyílt lázadássá, amikor az egyre szaporodó robotot a szekcsőiek megtagadták. A kukoricaföldek után holdanként egy csapott pozsonyi mérőt követelt a földesúr, „szemül és nem csutástul". (12. pont.) A 13. és 14. pont bordézsmálás mikéntjéről rendelkezett, a 15. pedig a bárányok, gödölyék és rajméhek után fizetett dézsmát részletezi. A 18. pontban kimondja, hogy az uraság disznók után dézsmát csak akkor szed, hogyha „makk fog teremni az Uraság Határjában". Abból is ugy, hogy „Tíz közül előbb kettőt a lakos magának tarthasson, a nyolczból pedig az uraság egyet választhasson". A gyümölcsfák és „minden termények után, melyből apró Dézsmát szokás ki venni, a szekcsőiek is oly formán fogják megadni, mint a szomszéd uraságban szedetik. Nyáron pedig és eősszel az Uraságnak emberei vagy Hajdúi senki kertjében, Szőlőjében vagy Gyümölcsösében a lakosoknak engedelme nélkül ne mennyének .. . hanem az Uraságnak szükségére a lakosoktól kírgyenek . .." (17. pont). Adtak a gazdák esztendőnként egy csirkét és 10 tyúktojást, a város Szentmártonra 6 hizlalt ludat, karácsonyra 2 hizlalt „pákát" (pulykát), 4 kappant, Kisasszony nap tájban 12 fiatal „récét" (8. pont). „A mi az Sátoros ünnepekre való vadaknak megszerzését és adását illeti, minthogy a vadászat most a lakóssoknak megvagyon tiltva, azokat megszerezni nem kötelesek; hanem esztendőben háromszor, de nem szorgalmas dolog idejükben, az Uraság parancsolatja szerint vadászni tartoznak kimenni. Jövendőben pedig, ha az Uraság távol laknék, a régi mód szerint a sátoros ünnepekre vadakat küldeni kötelesek lesznek." (19. pont.) A 20. pontban leszögezi, hogy minden lakos esztendőnként 1 öl fát vág és minden 6 vonós marha után 1 ölet beszállít az uraságnak. Az ölfavágás kölcsönös megegyezés alapján forintban megváltható; ha az uraság nincs Szekcsőn, ötven krajcár a megváltása. A 21. pont intézkedett a halászat felől. Ennek hasznát úgy osztották meg, hogy ötből kettő az uraságé, három pedig a városé. Ezért szabadon halászhattak az egész szekcsői határban, beleértve a Dunát és a szigetet is. A város ezért „jó rekesztekket és hálót tartani köteles legyen a Fokok tisztogatására gondot visellen". Űj háló beszerzéséhez negyedrészben az uraság hozzájárult. 136