Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

A TELEPÜLÉSEK ÉS NÉPEIK - Dunaszekcső

azonnal hozassa át hozzá a méltó büntetés elvételére." Kiderült a csalás, „a kegyetlen parancsnok... embertelen dühében az ártatlan bírót elzáratta, a szigetben lakó magyarok mindegyikével pedig egy-egy kapa árát fizettette meg sarczképen".

m Azt gondoljuk, hogy e mesének van igaz alapja. A szekcsői magyarok, akárcsak a falusiak vagy mohácsiak, önként vagy az erőszaknak engedve a XVII. században betelepülő, a török jóindulatát élvező balkániak elől a szigeti irtás- és gyümölcsöskertekbe húzódtak. Ottani, későbbiekben is igen terjedő kertkultúrájukra utalhat a kapavétel motívuma is. A XVI. századi török defterekben nem találtuk nyomát annak, hogy a Sziget lakott lett volna. A József császárkori katonai térképeken viszont azt a bejegyzést olvassuk — szigeti szállások helyén — hogy itt állt egykor Szekcső falu, (hier hat vor Zeiten Szekcső gestanden). Ami pedig a nevet illeti: 174l-es úrbéri szerződés aláírói közt olvassuk Kapamacsia Miska nevét.

211 A XVI. század végén már megindulhatott a szerbek, főként martalócok betelepedése. Ezek azonban a kuruckorban elmenekülhettek. 1620-ban Bálint nevű katolikus magyar iskolaigazgató és Pécsi Mátyás licenciátus működött a városban.

212 1663-ban Ottendorf két palánkot látott Szekcsőn, az egyiket a hegy oldalán, a másikat a hegy tetején. Egy másik hegy tetején kolostorromokról ad hírt. Az ő idejében Szekcső jelentősége már hanyatlott és igen elhanyagolt állapotban volt.

213 A felszabadító háborúk befejezése után újra nagyobb délszláv hullám érkezett hazánkba Csernovich Arzén pátriárka, görögkeleti érsek vezetésével. Igen sok rác telepedett le ekkor Szekcsőre, melyet 1698-ban Csernovichnak adott a király négy vásár tartásának jogával együtt. A XVIII. század elején ugyan elhelyezték Szekcsőről az érsekség székhelyét, de még 1783-ig a görögkeleti püspök Szekcsőn lakott. 1711-ben készült — azóta eltűnt — első úrbéri szerződése. 1727-ben Szekcső a Bésán családé lett.

214 1696-ban az összeírok 26 családfőt találtak Szekcsőn. Ez elég nagy szám, hiszen egész Baranyában ekkor csak Pécs, Siklós, Mohács, Pellérd, Kopács, Laskó és Darázs helységekben laktak ennél többen.

215 Az 1715-ös összeírás 54 taksás telepes (coloni taxati) családot talál Szekcsőn, melyet városként (oppidum) tüntet fel. Ekkor a megyében még csak Pécs, Mohács és Siklós volt hasonló rangban. A családnevek közül 21 magyar, a többi délszláv, vagy ismeretlen eredetű, német még nincs. Az 54 közül csak 34-nek van földje, 3—18 pozsonyi mérő nagyságú. Többen vannak, akiknek csak szőlőjük és rétjük van. Ez is bizonyos mértékig jellemző a gazdálkodás fő irányára. A szőlővel, réttel rendelkezők közül 10 zsellér. A városnak 321 pozsonyi mérőre való földje, 51 kaszás rétje és 68 kapás szőlője van összesen. A földek sem telkekre, sem nyomásra nincsenek felosztva, mindenki ott foglal földet, ahol akar — a város szokása szerint. A korcsmáért, mészárszékért fizetett bér, valamint a rácok külön adójából kb. 500,— Forint a földesúr jövedelme. A rétekből 40 kaszás a sziget magasabb pontjain van szétszórva. Az 1720-as Conscriptio Regnicolaris 50 nevet sorol fel. Ebből 24 telepes és 26 zsellér. 325 pozsonyi mérő föld 89 kaszás rét és 94 kapás szőlő van művelés alatt. Ez az összeírás is városnak nevezi Szekcsőt. Ekkor már két nyomásban művelik a földeket. Martinca és Monyóka pusztákon az művel földet, aki akar, de ezekért tizedet és kilencedet is fizetnek. Szekcső saját határában 225 pozsonyi mérőre való közepes minőségű szántóval rendelkezik. Rétje, legelője elegendő. Erdője csak tűzifára való és ebben a lakosoknak saját használatukra szabad faizásuk van. Makkos erdeje nincs. 134