Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

A TELEPÜLÉSEK ÉS NÉPEIK - Báta

ból éltek. Csak a múlt század elején kezdenek egyre több szántót irtani a szőlők feletti dombvidékből. Ez idő tájt kezdte az uradalom az erdők használatában is korlátozni a bátaiakat. Ugyanúgy, mint Decsen, itt is, 1848-ban az erdők miatt élezőlött ki a város és az uradalom viszonya. A szabadság hírére a bátaiak foglalgatni kezdtek az erdőben, elsősorban a szegényebbek, akiknek nem jutott jó szántóföld. Az uradalom nem tudott és nem is mert a volt jobbágyok ellen ekkor fellépni, csak a szabadságharc leverése után. Ekkor azonban az érintett zselléreket nem tudták már összeszedni a bírói tárgyalásra, amint azt a helybeli jegyző a törvényszéknek jelentette: „Bátta közönségének nagy része szegén lévén, az évnek különböző szakait, részint hajóvontatással, részint messzi terjedő vizeken halászattal tölti; részint messze vidékeken mezei munkák tételével kenyereket keservesen szerzik ... Soha mindnyáját honn nem találtam .. ,"

202 A szabadságért lelkesedő bátaiak 1849 nyarán falujuk megvédését határozták el. „Jöttek a vindicsek. A Vindicsgrác hercegnek a katonái, erre jöttek, itt akartak átmenni a Dunán. Hát aztán a bátai nép megtudta, hogy itt vannak kinn a hegyen, itten táboroztak. Hej, kaszára, kapára, mert itt a vindics! Hát aztán gyüttek le erről a hegyről lóháton. Valaki a padlásról ellőtte a vezérük orrát, akkor felgyújtották a falut." „Mindenki kimenekült a szigetbe ... A községben kaszára, kapára kaptak, de elmenekültek..." „Szülém mesélte, hogy a bátaiak a vindicsgrác hadai ellen kimentek kaszával, kapával ellenük. Öreganyánk ekkor volt fiatal menyecske. Belerakta a gyerekeket a csónikba, és akkor ugy pittegett-pattogott a golyó mellettük, mikor érkeztek be az erdő közé . .." „Beállt ide is egy katona az udvarra. Nádfedeles volt a házunk. Azt mondta az öregnek: Adj bort. Akkor adott neki egy fakupában. Fából volt, mert amit nem ivott meg, amekkoráig nem volt benne bor, az addig megégett, a többi megmaradt. Mikor odaadta a bort, ivott, betette az ablakba. Elővette a tűzkövet és meggyújtotta a házat. Az öregapánk meg akkor Farkasdon őrizte a marhát. Látták, hogy ég a város, futottak Bátaszék felé. Azért gyújtották fel a vindicsek, mert nekik mentek. Aztán menekült a nép erdőkbe, nádasba. Volt, aki ott szülte meg a gyereket a nádasban. A vindicsek elől futottak. A paplak körül sövény volt, ördögcérna. Onnan rájuk lőttek. Ma is mondják — ijesztésképen — a gyerekeknek, hogy jönnek a vindicsek." Fényes geographiai szótára a múlt század közepén így jellemzi Bátát: „Báta, magyar m. város, Tolna vgyében, Baranya vgye szélén, a Duna és egy meredek hegy közé szorítva, 2012 kath., 27 óhító, 413 ref., 6 zsidó lak., kath. és ref. anyaszentegyházakkal. Szántóföldeje és szőlője 2922 1/2 holdat foglal el; ezenkívül van tágas legelője, s a Duna szigetjében erdeje, s gyümölcsöse. Fejér bora igen kerestetik. Halászatra jövedelmes. Sok duna-malmot bír. Lakosai a Bátaszékiekkel hasonló szabadsággal élnek, s vagyonosak, de a Duna árja mind a várost, mind határát a töltések daczára is nagyon fenyegeti. Felül a hegyen láthatni egy várformára épült kolostor romjait, melly hajdan Szent László király által alapított apátság volt a sz. Benedek szerzetesei számára. F. u. a bátaszéki uradalom. Ut. p. Bátaszék."

203 Az úrbéri elkülönözés idején Bátán igen sok kisházas, zsellér élt, akiket a rendezés kevés irtásaiktól és rétjeiktől is megfosztott. A földek szabad adásvevése folytán a telkesek kezén is igen elaprózódott a föld. A rendezéshez felmérték a volt jobbágyok kezén lévő földeket. Eszerint: 131