Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

A TELEPÜLÉSEK ÉS NÉPEIK - Báta

nem add, hogy ha pedig az igy fogh lenny lelkitanito nélkül semmi keppen megh nem maradhatnak, ha pedig Uraságod bölcz itileti szerint teczczenek, aláb mennének a Szilvások fele a kálvinista Atyafiak avagy a kertékben mi pedig pápista renden levők a totókkal kálvinisták nélkül semmi keppen megh nem lakhatyuk Battat. Ezek után .. "

m A levélből kitűnik, hogy a katolikus és református magyarok ugyanannak a falunak két részét lakták. Az Alvég ma is református, a Felvég pedig katolikus résznek számít. Ügy látszik azonban Jány tiszttartójának utasítására a két egybeépült falurész között valamiféle elválasztó gyepűt kellett létrehozniuk s ezért két" házat le kellett bontaniuk. Ismerve más helyekről is e kor arra irányuló törekvéseit és szigorú rendeleteit, melyekkel a két felekezetet egymástól el akarták különíteni, ez a rendelkezés nem tűnik különösnek. Úgy látszik azonban, hogy a lakosok eleinte nem akartak erre ráállni, de mikor meghallották, hogy Jány a reformátusokat ezért teljesen ki akarja telepíteni Bátáról, a kisebb rosszat választották. Azt is sejteti a levél, hogy a felvégi katolikus magyarok kisebbségben lehettek a „tótokkal" szemben, csak a kálvinistákkal együtt volt olyan súlyuk, hogy a két népesség közt dúló ellenségeskedésben helyt tudtak állni. Hasonló ellenségeskedések miatt telepítette ki Jány néhány évvel ezelőtt a rácokat Bátaszékről. Jány uradalmának többsége kálvinista volt, (pl. Alsónyék, Decs, Pilis) valószínű valamelyik kálvinista faluba kívánta átköltöztetni a bátaiakat is, de végül megváltoztatta szándékát és a reformátusoknak a Szilvásokat, a régi szállások területét jelölte ki új telephelyül a falutól keletre a Duna mellett. Egy év múlva mindkét felekezethez tartozó magyarok közös könyörgő levelet írtak Jányhoz, hogy „méltóztassék 'megh adni azon dolgot (amit kérték) mert ha a Kálvinistaság megh nem marad műnk is nem lakhatjuk megh lakó helyünköt.. ."

m A magyarság viszonylagos gyengeségére utal a katolikus oskolamester 1720-ban kelt kérvénye, melyben az azelőtt kapott 12 mázsa búza megadásáért könyörög, mert ,,kevés katolikus van búzájuk nem terem, csak 20 forintokat fizetik a templombeli szolgálatoraért, ezen ke^és pénzt is nehezen tudhatom megh vennyi rajtok".

198 Az 1828-ban a falu rendelkezésére álló adatok alapján Bátát csak 1714ben szállták meg a jobbágyok. Ennek az adatnak alapja valószínű ugyancsak az idézett 1714-es bécsi alapítólevél valamelyik másolata lehetett, melyet így is lehetett értelmezni. Több adatunk van arra, hogy a falu előbb is lakott volt. 1760-ban ugyanis a református magyarok paptartási jogát elvették, mire azok arra hivatkoztak, hogy az 1709-es megszálláskor erre szabadságot kaptak.

199 Az 1728-as megyei összeírás 75 szabad költözésű jobbágy családot és 6 fiút említ Bátáról. Az összesen 138 pozsonyi mérőt kitevő földek nem voltak telkek szerint felosztva. Az összeírás adataiból kiderül, hogy a 76 jobbágy közül csak 29-nek volt egyáltalán szántóföldje. Ezek közül csak 2-nek 9, 2-nek 8, 3-nak 7, 4~nek 6, 8-nak 5, 5-nek 4, l-nek 3, 6-nak 2 és 3-nak csak 1 mérőre való földje volt. Ugyanekkor összesen 425 kapás szőlőt műveltek a bátai hegyen, ebből 197 kapás szőlő idegenek kezén volt. A szőlőket nem számolták a telki állományhoz. 46 kapás szőlő szerepel mint újabb telepítés. Szőlője minden bátai jobbágynak volt. A telki földekhez hasonló feltételek mellett használtak még ezenkívül 5 pozsonyi mérőre való szántót a „Pusztán", valószínű Furkón. Az évenként osztott rétek összesen 71 szekér szénát adtak, de rétrésze a 75 jobbágyból csak 34-nek volt, 1—4 szekérnyi szénát termő területtel. Ez az összeírás is világosan mutatja, hogy bár Báta nem az ártérben, hanem már annak szélén, a domboldalon települt, de gazdálkodásában az összes sárközi 9 Tanulmányok Tolna megye történetéből VII. 129