Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

A TELEPÜLÉSEK ÉS NÉPEIK - Decs

nőket. Ilyenek a Gamósok, a Paksiak és a Kara nemzetség. Feketék és rövid nyakuak, picike nyakuk van, ez a török nemzetség." A madocsai származású Katz Lidi néni ott volt szolgáló mikor egy török megjött a levélért. „Én Oláh Istvánnál voltam szolgáló. Egyszer gyütt egy török ember, nagy derék ember a sapkájától a seggepartjáig ért le a szalag. Gamóst kereste. Elkísértem oda a Sánta Gamóshoz a Török Gamóshoz. Nem volt otthon más, csak a legöregebbik. Beköszönt a török, elfogadták. Egy levélért jött ez az ember. Bement az öreg a belső szobába és odaadta a töröknek. Az összegyűrte és elment. Ezért a levélért gyütt. Arany bötüs nagy levél volt." A törökök jövéséről, menéséről sok az emlékezet. Térképekkel jöttek, nagy fákat kerestek a hegyen, de nem találták meg régi pincéiket, — mesélik. Különös történet maradt fenn a Bazsó családról. „Ez az egész Barzsók, vagy a Bacsók birodalom volt, Leányvártól Gubacórig (vagyis Sióagárdtól Alsónyék határáig). Ketten voltak testvérek, ezek mentették meg a koronát. Ők fogták meg a haramiákat, mikor vitték el a koronát, ezért kapták. Csak azután nem mentek el katonának, ezért vették el tőlük... az osztrákok akarták élvenni a koronát... Barzsók — abbul lettek a Bacsók." Magam is többször hallottam szólás-mondásként azt, hogy „Leányvártól Gubacórig"; a közelebbi kistáj határait értették ezen. Decs helynevei közt szerepel; Pestynél a következőképpen: „Bazsó tavai — Ilynevü nemes család hajdani tulajdona". „Édesanyám pilisi volt, ott is voltak Bacsók, meg Majsaiak után is Bacsók voltak az elődjeik, azok is emlegették." A hagyomány szerint Decs is többször szétfutott. „Mikor háború volt elbujdostak az erdőbe, nagy fák odvaiba húzódtak, meg ki is vájtak olyan odvakat. Mikor elment az ellenség kiabálták egymásnak, hogy ^gyertek elő«". „Az igen öreg szüle a Bálint szülikém, meg Bálint szüle; ezek mondták, hogy annakidején, hogy a törökök kezdtek volna már kimenni, hát aztán hallatszott a nép között is, akkor kiabáltak olyan vékony női hangon, hogy »gyertek elő Jutka, Éva, meg ezök, meg azok, Sári, elmentek a törökök*. S akkor előgyüttek és akkor összefogdosták őket a törökök. Elvitték őket. Ennyit hallottam igen öreg asszonyoktól."

1

^ „Mikor a tatárok jártak itt, bementek a Tóságra (a decsiek). Kiabálták a tatárok, hogy Kata, Panni gyertek elő elmentek a tatárok. Azt mind lemészárolták." „Azt hiszem, az öreg Bognár bácsi írta, hogy a Buvatba terelték át a gulyájukat és hát mikor mentek utánuk a törökök, szpáhik meg a többiek, a dzsindzsa elnyelte lovastul mindenestül, nem tudták elfogni őket. A Bognár öreg presbiter volt. A presbiteri konferenciákon el-elvoltam még mint fiatalember. Még nálunk is volt kántor presbiter. Addig míg a tanító be nem jött, mi énekeltünk. Gödé Lajos meg Bognár azok is verseket olvastak fel. Bognár történeteket olvasott fel. .." A rácjárások hagyták a legszomorúbb emléket. „Pilisi István mesélte a rácjárásról, hogy az asszonyok csecsét átszúrták és úgy vezették el őket szűrkötélen. Mikor a rácok dúltak, (a decsiek) Gemencbe menekültek."

m 1829-ben ezt a hagyományt jegyezték fel Étéről: „Ete hajdan falu vagy város volt, mely a Rákótzi zenebona alkalmsakor az alsóbb vidékről feljövő serviánusok vagy Rátzok által pusztíttatott légyen eí".

147 Ez az adat is megerősíti azt a feltevést, hogy a törökök kiverése után pár esztendővel néhányan a decsiek közül visszaköltöztek Étére és ezeket űzhették el a rácok. Feltételezésünket megerősíti az a tény, hogy a decsi anyakönyvekben ezt olvassuk, hogy 1702111