Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Gutai Miklós: Tolna megye egészségügyének története az 1801. és 1831. év között • 207

3. A tehetetlen szembetegek kórházba szállításáról a megfelelő helységek elöljáróinak kellene gondoskodni. 4. „ .. . Valahányszor a szemorvos újabb és újabb szemnyavalyásokat bé szólíttatni kivan a Physicustul, mert ennél vágynak az általa kiválasztott szeranyavaláknak nemei classificálva ... a Physicusnak ingyenesen az helységeknek tudtára adni, mikor és a szemnyavalyásaik közül mellyeket hozzanak vagy utasíttassanak bé a kórházba — megengedett légyen . .." Babits Mihálynak, a megye többségében szegény szembetegeinek érdekeit messzemenően figyelembe vevő és minél sikeresebb gyógyításukra irányuló részletes terveit, javaslatait a megyei közgyűlés 1823. évi ülése nem fogadta el.

61 A kérdésben úgy döntöttek, kérve a Magyar Királyi Helytartó Tanácsot, hogy a szembetegeket a pécsi irgalmas barátokhoz küldik orvosi kezelésük céljából.

62 Ez azonban nem valósult meg az 1823. évben és hogy a későbbi évek folyamán sem vált valóra, annak alapvetően két fontos oka volt: az egyik, „hogy az összeirott szemnyavalásaink közönségesen olly tehetetlenek, hogy magokat Pétsre vitetni vagy tsak vezettetni valójában elégtelenek, a testi erői és azt mindeniknek meg nem engedi..." A másik pedig az, hogy az ország szemorvosa — ebben az időben Szabó János — egyedül képtelen volt az ország túlnyomó többségében a Tolna megyeiekhez hasonló, szegény szembetegének maradéktalan orvosi ellátására. Az elképzeléseinek sikertelenségén nem csüggedő tisztifőorvos az 1824. évben ismételten kérte a megyét, hogy a szembetegek itt Szekszárdon gyógyíttassanak, az ország szemorvosa által. Az előbbi érveihez még a következő szempontokat sorolta: „ ... a pénznek nagy szűke miatt még a jobb karbéliek is tekintetbe veszik, mikor lehessen nékiök az egészségük helyreállítására a patikában pénzáldozatot tenni, ez által a patikaszerek, mellyeket a patikaárusoknak kemény büntetés alatt beszerezni és azokat az ő patikájukban legjobb karban minden időben fenn tartani szoros kötelességükben áll, megszaporodnak és ha ujjakkal időről időre fel nem váltattatnak, erőtlenekké sőtt végre károsakká is válhatnak. — A publicumnak szerentséjére valló patikaszerek féltseréltetésére pedig a szemnyavalyásainknak a megyében leendő ellátása, is nem kevésbbé segítené . . ."

63 Az 1824. év lényeges változást hozott megyénk szemészeti betegeinek gyógyításában. Az országos szemorvos, Szabó János ugyan nem tudta meglátogatni megyénket, de bizonyos Győrből származó, Braun János szemorvos 1824 novemberében, helységről helységre járva megkezdte a betegek gyógyítását. Pontosan nem ismerjük azokat a körülményeket, amik Braun Jánost megyénkbe vezették, de tény, hogy ő négy hónapig itt tevékenykedett és összesen 69 beteget gyógyított, akik közül 16-ot ingyen kezelt. Amint a vármegyéhez intézett jelentésében írta: „ .. . a gyógyíthatatlanok, akik sem, operativusok nem lehetnek, azoknak a számuk nagy, melyeknek minden segítségről le kelletett mondanom. Az operáltak nagy fizetésről nem panaszkodhatnak, némellyek, keveset fizettek, a tehetetleneket ingyen is operáltam és segítségekre voltam .. ."» Braun János nem hivatalos, hanem valószínűen saját maga elhatározásából eredő rövid Tolna megyei munkálkodása feltétlenül haladást jelentett a szembetegek gyógyításában. Működésével kapcsolatban csupán annyi adat található, hogy összesen 34 helységet bejárva, a betegeket saját otthonukban kereste 233