Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

K. Balog János: Vádirat helyett (A fehérterror Tolna megyében) • 161

tartozott. Augusztus 5-én hívták vissza jegyzői állásának betöltésére.

4 Érthető lenne tehát, ha elfogultan nyilatkozna a korabeli eseményekről. Tárgyilagos hangú, terjedelmes visszaemlékezést írt.

5 Ebből idézzük az alábbiakat: „ ... aug. 8-án megjelent 17 tagból álló hadnagytól százados rangú tiszti különítmény, egyenesen a fogházba tartottak, elverték a letartóztatottakat, majd este gyűlést tartottak, s ezen elhatározták, hogy kiket fognak 10-én kivégezni. 9-én, szombaton félholtra verték a foglyokat, majd 10-én vasárnap a templomból kijövő tömeget a fogházhoz hívták, ott izgató beszédet tartottak, közölték, hogy kivégzések lesznek, kötélre lesz szükség, hozzanak. A tömeg rnegvadult egyes tagjai hoztak is. A fogházban az igazságügyi hatóságok tiltakozása és kérése a készülő akció ellen eredménytelen volt. Mint a kutyákat, pórázon egyenként kivitték a vásártérre, számszerint 11-et (ez a tér a megyei tanácstól a vasút felé terjedő terület volt) ahol gyerekekből és felnőttekből, néhány ezerből álló tömeg várta őket. A tiszti különítmény egyik tagja a nevek felolvasása után nyolc egyénre, Aranyos György, Soós Sándor, Tánczos Vendel, Bertók Róbert, Kovács Sándor, Deák Mihály, Ocskó László és Mautner Gyulára néhány hangadó kimondta a halált s azután egyik liszt sajátkezűleg felakasztotta őket, a mai pártbizottság helyén álló eperfákra. Ez az eljárás a jobbérzésű lakosságban nagy megütközést és iszonyatot keltett. A tiszti különítmény tagjai valamennyiök által aláírt jegyzőkönyvbe foglalták cselekményüket, s azt az ügyészségnek küldték meg. Az ügyészség vezetője a miniszterelnökséghez terjesztette fel azt." Dr. Gaál Dezső, aki a fogház épületében teljesített szolgálatot, hitelt érdemlően szerezhetett tudomást a foglyok kínzásáról, az augusztus 8-i tiszti gyűlésről. S hogy az eseményeket hitelesen írta le, arra bizonyítékul szolgál, hogy Pesthy Pálon kívül ő az egyetlen, aki — egybehangzóan a törvényszéki elnök által leírtakkal — említést tesz az igazságügyiek tiltakozásáról. A fentebb leírtaknak megfelelően örökítik meg más visszaemlékezők is az 1919. augusztus 10-i kivégzéseket, csupán megfogalmazásbeli és néhány epizódjellegű esemény leírásánál van lényegtelen eltérés. Az első szekszárdi tömeggyilkosságról a községi szerveket az alábbi szövegű távirattal értesítették:

6 „Értesítem, hogy a vármegye megszállása végett érkezett szegedi fehér csapatok Szekszárdon Aranyos Györgyöt és hét bűntársát felakasztották." ÉJSZAKAI GYILKOSSÁG SZEKSZÁRDON A MÁTYÁS KIRÁLY UTCA SARKÁN A megyeszékhely lakossága az augusztus 10-i borzalmas gyilkosságról beszélt egész nap. Amikor a városra borult az éj, az utcák elnéptelenedtek. Pihenni tértek az emberek. Lefeküdt este 10 óra körül Sági Dezső is, aki vörösőrként teljesített szolgálatot a Magyar Tanácsköztársaság idején, ö volt azoknak egyike, aki a burzsoázia soraiból szedett túszokat Hőgyészre kísérte. Ezt nem feledte el neki az úri-dzsentri világ. Mihelyt lehetett, azonnal boszszűt állt. A város pihent, a fehér tiszti különítmény gyilkosságra készült. Amint a mártír hozzátartozói a visszaemlékezések gyűjtése

7 során elmondották, orvul törtek rájuk a tisztek. Kiszedték a kerítés léceit, és erőszakkal hatoltak be a 166