Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Izsák Lajos: Pártharcok Tolna megyében 1945-1948 • 5

A kitelepítés végrehajtása során a magyar kormányt nem a bosszúvágy, vagy a német nemzetiségű lakosság iránti ellenszenv, hanem a józan védekezés szándéka vezette. A fiatal népi demokrácia meg akart válni a hitleri reakció fertőző hatásától. A volksbundista lakosság háború utáni felelősségre vonása részét képezte a népi demokratikus fejlődés valóra váltásának, amely nemcsak a német származású fasiszta erőkkel, hanem a magyar fasisztákkal is következetesen leszámolt. Kemény és szigorú intézkedések születtek. Ma erről őszintén kell beszélni azért is, hogy eloszlassuk a német lakosság körében még esetleg fellelhető, félreérthető elképzeléseket a kitelepítéssel kapcsolatban. Egyetértésünket kell kifejezni azon megállapítással, mely szerint: „A teljes bizalom megteremtéséhez teljes őszinteségre van szükség. Ebben a német dolgozók is a velük szembeni bizalom növekedését látják. Félreérthetetlenül meg kell mondanunk, hogy ma az itt élő németek becsületes dolgozó többségét nem azonosíthatjuk azokkal, akik a hitleri propaganda és erőszak hatására a háború éveiben megtagadták népünkkel, a hazai németek józan hazaszerető részével való kö_ zösséget.'"

520 A telepítés problémáit vizsgálva röviden vázolnunk kell a csehszlovákiai magyarság megyébe kerülésének történeti előzményeit. A szlovákiai magyarok helyzetét, a velük való bánásmódot az 1945. évi kassai kormányprogram határozta meg. E dokumentum VIII. fejezete a következőket mondja ki „... csehszlovák állampolgárságot csak azoknak a magyar nemzetiségű lakosoknak hagyják meg, akik antifasiszták voltak, részt vettek a Csehszlovákia felújításáért folytatott ellenállási mozgalomban, vagy pedig üldözték őket a köztársasághoz való hűségükért... A többi magyar nemzetiségű lakos csehszlovák állampolgársága megszűnik, de lehetővé teszik nekik az optálást (két állampolgárság közötti választást)." Aki bűnt követett el a köztársaság, vagy a Szovjetunió ellen, azokat bíróság elé állítják, megfosztják őket csehszlovák állampolgárságuktól és örökre kitiltják a Köztársaság területéről. A szlovák Kommunista Párt kassai konferenciája (1945. II. 28.-tól III. l-ig) a magyar antifasisztákról úgy vélekedett, hogy a megszállt területen semminemű fasisztaellenes fegyveres harc nem folyt. A konferencián hozott határozatból kitűnik; a magyar kisebbség túlnyomó többsége 1938-ban üdvözölte Csehszlovákia felbomlását és „örült, hogy Csehszlovákiából a fasiszta és feudális Magyarországra kerül." „A magyarok voltak a fasiszta Németország fő szövetségesei.", „a magyarok tevékenyen részt vettek szlovák községek és városok magyarosításában... amikor a szlovák nemzet felkelt a fasizmus ellen, a magyar nemzet folytatta a szovjet hadsereg elleni harcát."

/l21 A programból és az ismertetett álláspontokból következtek a magyarokat hátrányosan megkülönböztető intézkedések. A kassai kormányprogram megvalósítását célzó intézkedések közül az egyik legfontosabb az ún. 33-as köztársasági elnöki dekrétum volt, amely 1945. augusztus 2-án a szlovákiai magyarok döntő többségét megfosztotta csehszlovák állampolgárságától. Ez a dekrétum igazolta a már korábban hozott diszkriminációs intézkedéseket, illetve erre támaszkodtak a később kibocsátott rendeletek és intézkedések, amelynek eredményeként a csehszlovákiai magyarság gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális téren a teljes jogfosztottság állapotába került. Vagyonelkobzásra, birtokelkobzásra, kilakoltatásra, sőt internáló táborokba hurcolásra került sor, amelynek következtében már 1945-ben sokan elhagyták Csehszlová84