Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)
Izsák Lajos: Pártharcok Tolna megyében 1945-1948 • 5
értelme, ha ez nem a reakciós, a jobboldal befolyását erősítő tömegek megnyerésével történik. A jobboldal akcióira — amelyet Szélig Imre országos SZDP párt választmányi gyűlésen elhangzott beszéde jelzett leginkább — az MKP a pártegyesülés kérdésének felvetésével felelt. Ezt inkább elvi síkon tette a gyakorlati megvalósítás komoly lépései nélkül. A fúzió kérdését szociáldemokrata részről nemcsak a jobboldal, hanem a baloldal is ellenállással fogadta. 287 A fúzió felvetésének kérdése — mint azt a választás megmutatta — kétélű fegyver volt. Egyrészt megakadályozta azt, hogy az SZDP a Kisgazdapárt korábbi szerepéhez hasonlóan gyűjtőpárt jelleget vegyen fel, másrészt ugyanakkor eltávolított olyan tömegeket is, akik a demokratikus haladás híveiként az SZDP mérsékeltebb álláspontját magukévá tették volna, de az MKP-hoz való csatlakozásra még nem voltak eléggé érettek politikailag. A választási szövetségen belül az MKP tovább harcolt az ingadozó kisgazdapártnak a munkás-paraszt szövetség mellett való megtartása érdekében is. A Kisgazdapárt bár a paraszti konzervativizmusra alapozott, de sokan voltak, akik a koalíció egyetlen nem marxista pártjaként jelentős polgári szavazatokban reménykedtek. 288 A jobb- és baloldal közötti harc a kisgazdapárton belül megmutatkozott a képviselőlista összeállításánál is, amikor B. Szabó István és más jobboldali tagok jelöltségét sokáig vitatták. A polgári életforma védnöke szerepében az FKGP tulajdonképpen bekapcsolódott a választási propagandájukban csak világnézeti kérdésekre, általános jelszavakra építő ellenzéki pártok sorába. A választási harc megélénkülésével — augusztus második felében — a baloldali szárny képviselői is tettek a polgári szavazatok megnyerése érdekében nyilatkozatokat. 289 A munkás-paraszt szövetség mellett egyértelműen állt a választási szövetség negyedik tagja —a jobboldali elemektől megtisztított — Nemzeti Parasztpárt. Az MKP látta az NPP-nek a Kisgazdapárt széthullásával kapcsolatos növekedését is, s ezt a magyar demokrácia erősödésének értékelte. A választási harc időszakában a kommunista gyűlések szónokai az NPP-ről szólva mindig a jó együttműködést, a megértést emelték ki. 290 A választásokon induló többi párt: a Barankovics István vezette Demokrata Néppárt (DNP), a Balogh István által életrehívott Független Magyar Demokrata Párt (FMDP), Pfeiffer Zoltán Magyar Függetlenségi Pártja (MFP), a Magyar Radikális Párt (MRP), a Polgári Demokrata Párt (PDP) és Schlachta Margit Keresztény Női Tábora (KNT) a hároméves terv — a koalíció kormányprogramjának alapja — ellen nyílt támadásokat nem intézett, mert az a tömegek számára az ország gazdasági felemelkedésének a saját életszínvonaluk emelésének egyedül lehetséges, konkrét programját képezte. Ezért még a legjelentősebb jobboldali párt — miután a Szabadság Pártot a választások előtt feloszlatták — az MFP is programjába foglalta, de olyan módon, hogy belőle az „önálló egzisztenciák szaporodásának lehetőségét" emelte ki. 291 A Demokrata Néppárt, amely Tolna megyében igen jelentős szavazati eredményt ért el, propagandájában ,,a keresztény állameszmének és XX. századi követelményeinek" megismertetését, képviseletét és a „magyar politikában" való ér vényre juttatására helyezte a fő hangsúlyt, óvakodva a hároméves terv elleni támadástól. 292 A PDP 48 pontból álló „követelése", amelyet választási agitációjának középpontjába állított a párt, támadás volt a koalíció és a többi pártok ellen, azonban gyűléseik kevés hallgatóságot vonzottak és számuk is kevés volt a megyében. 293 61
