Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Izsák Lajos: Pártharcok Tolna megyében 1945-1948 • 5

A kisgazdapárti parasztság jelentős része nem csatlakozott egyetlen politikai párthoz sem, hanem visszahúzódott a politikától és különösen a fakultatív vallásoktatás bevezetése elleni akciók során sok esetben kiszolgáltatta magát a katolikus papságnak. Ily módon ha lassan is, de Tolna megyében is „felhalmozódott" egy olyan elég nagy számú paraszti tömeg, amely a baloldali pártoktól tartózkodva lassan a koalíción kívüli ellenzéki pártok, elsősorban — a választási időszak idején a megyében zászlót bontó — Demokrata Néppárt befolyása alá került. Ez a párt a választások idején jelentős paraszti tömegeket tudott maga köré gyűjteni. A választások előkészítésére bár rövid idejük volt szemben a koalíció többi pártjaival — amelyeknek, mintegy két hónap állt rendelkezésükre — mégis a megyében a pártok sorrendjében előkelő helyet szereztek maguknak. 5. Az 1947. évi országgyűlési választások A Nagy Ferenc-kormány lemondása, illetve bukása következtében fellépő átmeneti kormányzati válság, valamint az új kormány megalakulása nem volt különösebb hatással a megye politikai életére. 1947 júniusától a pártok figyelme mindinkább az esedékes választások előkészítésére, a választási kampányra összpontosult. Ebben az időszakban kedvezően alakult a baloldali erők helyzete az országos politikában, amely a reakció éles támadását váltotta ki a választások kiírása ellen. Egységesen léptek fel ellene a Szabadság Párt, Pfeiffer és csoportja, valamint a Kisgazdapárt B. Szabó István vezette „alkotmányvédői". Törekvéseik sikertelensége után a választójogi törvény kiegészítését igyekeztek meggátolni, a kormányt és a törvényjavaslatot demokráciaellenesnek beállítani. A jobboldal hangoskodása elsősorban a külföldnek szólt, így kívántak alapot adni az ország belügyeibe való nyugati — elsősorban amerikai — beavatkozásnak. A választás időpontját illetően eltértek a vélemények. Az MKP úgy tervezte, hogy a választást közvetlenül a nyári munkák befejezése után bonyolítják le, lehetőleg augusztus 24-én. Ez az időpont a reakció erőinek a legkevesebb szervezkedési lehetőséget adta volna. A koalíciós partnerek pedig éppen a részükre szükséges hosszabb felkészülési idő miatt szeptember második felét javasolták. Végül pártközi tárgyalásokon történt megegyezés alapján augusztus 31ben állapodtak meg.

275 A választási blokkot, a közös listán való indulást, — amely biztosította volna a koalíciós pártok közötti harc kiküszöbölését is — az MKP javaslata ellenére a koalíciós partnerek ellenállása miatt nem sikerült megvalósítani. Az MKP a választás két legfontosabb célkitűzését a következőkben látta: „ .. .'megteremteni az alkotmányos alapot és a megfelelő erőviszonyokat a hároméves terv viszonylag nyugodt végrehajtásához, és — ami ebből következik — döntő csapást mérni azokra a reakciós erőkre, amelyek a hároméves tervvel szemben állnak a demokratikus konszolidációt akadályozzák."

270 Az MKP megítélése szerint a reakció fő erejét a Kisgazdapárt balratolódása óta a Magyar Szabadság Párt képviselte, ezért küzdelmi középpontjába az ellene való harcot helyezte. A Szabadság Párt önfelosztása — Nagy Vince a nemzetgyűlés július 22-i ülésén jelentette be, hogy a Szabadság Párt nem kíván indulni a választásokon; lényegében befejezte tevékenységét

277 — azonban abban a reményben kezdte ringatni a baloldali erőket, hogy fő erejének politikai 58