Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)
Izsák Lajos: Pártharcok Tolna megyében 1945-1948 • 5
panaszolja, hogy ,,a járás minden községe el volt hanyagolva. A felszabadulás óta egyszer vagy kétszer volt kinn a járási titkár a szervezetnél. Vannak olyan községek, ahol még soha nem volt szociáldemokrata népgyűlés ... a legfontosabb, hogy a komoly munka a mozgalom érdekében meginduljon." 232 „Igen nagy hibák vannak a pártéletben. A Kommunista Párttal pártszervezeteink á legélesebb ellentétben vannak — olvasható az Áttelepítési Miniszteri Bizottság Mentesítő Bizottsága szociáldemokrata tagjának jelentésében 1946 végén. — Állandóan egymást gáncsolják és pártunk képezi a Kisgazdapárttal a reakciós jobboldalt. A legtöbb pártszervezet túlnyomórészt svábokból áll, a vezetőségekben azok vannak, sőt Váralján volksbundista párttitkárral találkoztam. . . Véleményem szerint a pártnak itteni jobbratolódása komoly veszélyt rejt magában a munkásegység szempontjából is." 233 A Szociáldemokrata Párt megyei vezetősége a káderkérdések megoldása után hozzálátott, hogy tagjainak létszámát szaporítsa. A párt országos vezetésének útmutatásai alapján — mivel az agrárprogram még mindig nem készült el —• agitációjuk középpontjába helyezték a hadirokkant-kérdést és a közigazgatás egyszerűsítésének kérdését. 234 Megyei viszonylatban ezen kívül fontos szerepet tulajdonítottak a telepesek megnyerésének, „akik a párt szempontjából a vidéki szervezés eddigi legelhanyagoltabb rétegei voltak." 235 A párt megyei titkára — ezen kívül — fontosnak tartotta azt is, hogy „minden igyekezettel azon kell dolgozni, hogy a Kisgazdapártról leszakítsuk az iparosságot". 230 A szervezőmunka eredményeként — e fenti célok részbeni megvalósítása által — sikerült elérni, hogy az SZDP 1946 decemberében a megyében 7399 tagot számlált soraiban. 237 A telepesek szervezése nem volt sikeres. Ezen a téren az MKP, de az NPP is megelőzte az SZDP-t. Ugyanakkor sok problémát okozott az is, hogy az SZDP több volt megyei vezetője kommunistaellenes politikát folytatott. „Az MKP-val való együttműködést is igyekszem megvalósítani — írja a völgységi járás ebben az időszakban kinevezett SZDP-titkára —, de ez nehezen megy, mert az MKP szervezete új telepesekből áll, akik a régi lakossággal gazdasági ellentétben állanak .. . sok bajt okoz az is, hogy elődöm majdnem mindenütt kommunistaellenes politikát folytatott és nehezen megy a vélemények megváltoztatása." 238 Amíg a két munkáspárt megyei vezetőinek sikerült a jobb együttműködést megindítani, a „vidéki" vezetők tevékenysége azonban továbbra is gátolta az együttműködést. Továbbra sem tudták „elfelejteni" a B-lista végrehajtása során elszenvedett veszteséget, sérelmeket és a két munkáspárt versengése során megmutatkozott kudarcokat. 1946 végén újabb probléma jelentkezett. A Peyer-memorandum ismertté válásával az SZDP megyei vezetői nagy energiákat fordítottak arra, hogy azt a megye szociáldemokrata tagsága elítélje. A munka sikerrel járt. 1947. január 5-én Dombóváron ülésező megyei vezetőségi — itt választották meg az SZDP országos kongresszusára a küldötteket is — ülésén a következő határozatot fogadták el: „Az összvezetőségi ülés a küldötteknek (az országos kongresszusra küldött megyei képviselők — I. L.) utasításként adja: A Kongresszuson Tolna megye küldöttei kérjék a pártvezetőségtől a leghatározottabb magatartást, törekedjenek arra, hogy olyan pártvezetőség legyen megválasztva, amely lehetetlenné teszi a jobbratolódást. Tolna megye küldöttei adjanak hangot annak a kívánságnak a Kongresszuson, hogy a jövőben politikájában az SZDP a barát felé baráti kezet, de a széthúzok felé kemény öklöt használjon." 239 ~ 52
