Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Boros István és dr. Zboray Bertalan: Zomba község neves gyógyszerésze Rozsnyai Mátyás élete és munkássága • 385

számára való adományozására. A jogosítványt a törvényhatóság 1861. október 18-án tartott ülésén Rozsnyay Mátyás szabadszállási gyógyszerésznek ítélték oda.

12 Az érdeklődő természetű és sok mindennel foglalkozó Rozsnyay mint gyógyszertártulajdonos is kitűnt. A Tolna megyei Levéltár Tolna Vármegye közgyűlési iratai 1357/1865. 7. szám alatt feltalált és az 1865. november 19-i gyógyszertárvizsgálatról szóló jegyzőkönyv néhány pontja így szól: „7. A gyógyszertár elegendő világos, tágas és magas helyen fekvő. Bútorzata csinos, edényein a felirat olvasható. 8. A gyógyszerek a szükséglethez elegendő mennyiségben s a legkitűnőbb minőségben tartatnak, még a ritkán előírni szokott szerek is, úgy annyira, hogy a gyógyszertár bár rövid ideje áll fenn, mégis a megye egyik legkitűnőbbjei közé számlálható a szerek kitűnő minősége, s a gyógyszerész pontossága és szakképzettsége folytán. 10. Az osztrák gyógyszerkönyvben előforduló vegytani kémszerek rendesen összeállítvák, a Meiszner-féle önsúlymérő feltalálható. 17. A gyógyszerészet- és egyéb segédtanulmányokat vezető könyveknek igenis birtokában van a tudományos szakismeretű gyógyszerész. 18. A hiányzó szerek rendesen vitetnek nap- és hónaponként, a hiányzó szerek Stuttgart-ból Louis Du Vernoistól szereztetnek be. Végül a vizsgálat eredményéről így nyilatkozott a bizottság: 20. A kelethez mérten elég csínnal és dúsan berendezett gyógyszertár iránt a közönség bizalma folytonos, a szerek mértéke és árszabása rendes. A gyógyszertár tulajdonosa a szakképzettség magas színvonalán állván azon részvételt és bizalmat, mi őtet üzlete megnyitása és folytatásában kíséri, teljes mértékben kiérdemelte. dr. Kelen uradalmi orvos, Krohn Mihály bíró, olvashatatlan aláírás megyei főorvos." E véleményből könnyen megállapítható, hogy Rozsnyay a jól felszerelt és szakszerűen vezetett falusi gyógyszertárban sem hanyagolta el a szakmai továbbképzést. Feltehető, hogy ismerte az akkoriban még jórészt idegen nyelvű szakirodalmat, így bécsi tanulmányai idejéből nemcsak az osztrák, hanem az akkor már jóhírű német irodalmat is. Lehet, hogy dr. Kelen J. zombai körorvos biztatására kezdett foglalkozni a lázcsillapító kinin (chinal) olyan vegyületének előállításával, mely íztelen és így alkalmazása főleg a gyermekgyógyászatban bírt volna nagy jelentőséggel. Mindezeket valószínűsíti az a tény, hogy dr. Kelen és Rozsnyay közös beadványban fordultak 1863. július hó 30-án a Magyar Kir. Helytartó Tanácshoz, hogy „Kinal czukorkák"-at (Chinin bonbons) forgalomba hozhassák, illetve újságokban hirdethessék.

13 A Helytartó Tanács azonban elutasította a kérést, mert a „gyógykontárkodás előmozdítását és egy hatályos gyógyszerreli visszaélést" látott a kérés mögött.

14 Rozsnyay ennek ellenére nem kedvetlenedett el az engedély megtagadása miatt, dr. Kelen is bizonyára továbbra is alkalmazta a Kinal czukorkákat praxisában, mert midőn Rozsnyay a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Egerben megtartott XVIII. vándorgyűlésére beküldte azokat, mint évek óta kipróbált hatású anyagokat ismertette. Hogy a készítmények akkor sikert nem arattak, erre majd az alábbiakban részletesen ki fogunk térni. Az 1869-ben Fiumé-ban megtartott XIV. vándorgyűlés 389