Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Kozák Károly: A szekszárdi apátság és a megyeháza története • 339

Ez évben Rodt Ferenc meg is halt. Az apátság javadalmait 1777-ben Mária Terézia a magyar tudományos egyetemnek adta. A régi épületeket, amelyek az egykori apátság területén álltak, 1783-ban megvásárolta Tolna megye 21 000 forintért és Simontornyáról oda költöztette a megyeházát. Ezzel kezdődött meg a megyeháza története. A megyeháza hamarosan szűkösnek bizonyult a régi épületekből átalakított új helyen, s a régi templom közelsége, a harangozás, a templom udvarából a megyeháza udvarára való átjárás zavarta a hivatalnokok munkáját. Ezen okok miatt hamarosan sor került a megyeháza első bővítésére és a két udvar közti átjárást is megszüntették a kerítésfalban lévő kapu elfalazásával. Az első bővítés a megyeháza keleti szárnyának meghosszabbításával, az ott álló magtár és börtönnek az épületekhez való csatolásával, s a déli (középső) szárny középrészének két oldalról rizalittal történő bővítésével kezdődött. Ez idő alatt a város polgársága és a megye vezetősége egyaránt szorgalmazta a régi, rossz állapotban lévő „apátsági" templom lebontását, s egy másik helyen egy újnak felépítését. E célból felmérések, tervek is készültek. 1794-ben a város, a vármegyeháza és a régi templom is leégett. Ekkor eldőlt az új templom felépítésének terve, a régit már nem állították helyre, hanem lebontották. A bontásból kikerült anyag egy részét az új templom építésénél használták fel, amely 1805-ben készült el mai helyén. Közben a megyeházát kijavították, majd 1804-ben elkészült a megyeháza második bővítési terve. Ez a terv a lebontott templom által megnagyobbodott udvar északi oldalán egy földszintes, árkádos folyosós börtönépület felépítését, s annak a régi nyugati szárnnyal, egy emeletes épülettel való összekötését tette lehetővé. Az északi börtönszárnyat egy nyitott kocsiszín felépítésével kötötte össze a régi keleti szárnnyal. így tulajdonképpen megtörtént a megyeháza nagy udvarának első körülépítése és a nyugati főhomlokzat első, szerény kialakítása. A megyeháza ezen formában való kiépítése jelentős hatással volt a végső, jelenlegi forma kialakítására, elősegítette a zártudvaros, nyugati főhomlokzatos nagyobbszabású terv megfogalmazását. A megyeháza végső formában való felépítése előtt született meg egy terv 1819-ben, amely nem valósult meg és egy másik 1825-ben, amely viszont elkészült. Ez utóbbi az 1804-es tervet fejlesztette tovább. Az északi, földszintes börtönszárnyat és a kocsiszínt bővítette és egy emeletet épített azokra. A börtönszárny közepére egy magas belső terű kápolna került, s e köré csoportosították a börtöncellákat. Ezek az építkezések indították el a megyeháza végső formáját eredményező munkákat, amely Pollack Mihály tervezése és művezetése nyomán valósult meg 1827—1832 között (52. kép). A nagyszerű alkotás megvalósításában jelentős szerepe volt Stamm Jakab szekszárdi építőmesternek is. A feltárás nyomán felszínre került különös alaprajzú templomnak a megyeházával történő együttes bemutatása nehéz, de szép feladatot jelentett a tervező számára.

113 A tervek alapján végrehajtott helyreállítási munka eredményeként a város egy egyedülálló műemlékkel gazdagodott. A hazai klaszszicista építészeti emlékek sorában előkelő helyet elfoglaló megyeháza udvarán az épülettel összehangoltan látjuk a templom maradványait. A zárt klaszszicista udvar fontos hangulati elemévé vált az apátsági templom ma373