Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Kozák Károly: A szekszárdi apátság és a megyeháza története • 339

nagy félköríves záródású nyílással nyitva hagyta a kocsik részére, de felette az emeletet zártan vitte tovább. E részben helyezte el az irattárt, s mellette az ahhoz tartozó hivatali helyiségeket. A másik jelentős változás a börtönnel kapcsolatos, amely ugyan változatlanul az északi szárnyban maradt, de megváltozott alaprajzi elrendezése és emeletet is kapott. Ez a változás kihatott az alapterületre is, amely északi irányba megnövekedett. Középre került a félköríves záródású, „emeletes" kápolna, amelynek két Oldalán helyezkedtek el a kisméretű börtöncellák, ahonnan a rabok az ablakokon keresztül betekinthettek a kápolnába. A földszinten az előzőektől kis folyosóval elválasztva, nagyobb börtönöket is kialakítottak. Az emeleten azonban csak a nyugat felé eső részen készítettek két nagyobb, fűthető börtönt. Az árnyékszékcsoportokat a korábbi megoldáshoz hasonló módon oldották meg, de bővítették és felvitték azoknak falait az emeletek magasságáig, ahol újabb árnyékszékeket készítettek, külön a tisztviselők és külön a rabok részére. Az emeletre vezető lépcsők a kápolna előtti előtérből indultak két irányba. Az északnyugati szárnyban a sarkot leszámítva változás nem történt. A földszinten a vár gondnokának lakását és még két lakószobát helyeztek el. Az emeleten fűthető szobákat alakítottak ki, hogy ott hivatalos személyek megszállhassanak. Nem tudjuk pontosan, hogy e terv megvalósult-e teljesen. Részben igen, mert az ásatás, Valamint Csapó Dániel alispán és egy az építkezéssel kapcsolatos ügyeket intéző bizottság tevékenysége arra utal. Közösen hoztak egy határozatot már 1826-ban, hogy egy „szakavatott, értelmes és tapasztalt építőmester hívassák meg, aki a helyszínén vizsgálja meg az építési viszonyokat s úgy tegyen a költségekre javaslatot.".

100 Ezzel a javaslattal kezdődött meg Pollack Mihálynak a szekszárdi megyeházával való kapcsolata. 5, Pollack Mihály szekszárdi tevékenysége (1827—1832) A szekszárdi megyeház bővítésével foglalkozó építési bizottság a fent említett határozat elfogadása után felszólította az akkor már ismert nevű, jóképességű Pollack Mihály pesti építészt a szekszárdi megyeháza átépítésére vonatkozó tervek elkészítésére. Az elkészített terveket az 1827. augusztus 7-én tartott megyei közgyűlés tárgyalta Szekszárdon. A bizottság javaslata alapján a közgyűlés a terveket az alábbi szempontok figyelembevétele mellett elfogadta: 1. a föld alatt, a tömlöcök alá, borpincék, meszes és jégvermek, valamint fáskamrák kerülnek, 2. a földszintes pénztárszobát és adóhivatalt a kaputól jobbra, a várgondnok szobáját és a káplárét a kaputól balra helyeznék el, a földszinti helyiségeket két konyhával megtoldanák, egyet a trázsa és a beteg katonák, egyet az alispán részére létesítenének, 3. a „Nagy Palota" azaz a közgyűlési terem nem a bejárat fölötti kiugró részben helyeztetne el, mert ez a piacra nézve, hol vásár, iskola, templomharangozás zavarná a tárgyalásokat, hanem az építész által ajánlott új szárnyban. A bizottság a tervvel kapcsolatban jelentette a közgyűlésnek, hogy az épület „ . .. nem csak külső formájára csinos és jó ízléssel vagyon elkészítve, 21 Tanulmányok Tolna megye történetéből VI. 369