Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Kozák Károly: A szekszárdi apátság és a megyeháza története • 339

oldala mellett feltárt kályha maradványával együtt — valószínűleg Mérey Mihály idejében készült (14/b kép). E fal folytatásaként egy másik falmaradvány megy tovább nyugat felé még az udvaron túl is. A két falrészlet egy nagy pillér maradványánál csatlakozik egymáshoz. E pillér nyugati oldalához azonban dél felől egy vékony téglafal (kerítésfal) simul és befordul északi oldala mellé is, majd nyomai egészen a vízgyűjtőig vezetnek. E vékony kerítésfal készítésének idejét is a XVIII. század első felére tehetjük.

85 2. Az „apátsági" templom a XVIII. század végén Az „apátsági" templomnak 1792-ig Kovárszky Márton, majd azután Szluha Dömötör plébános viselte gondját. Szluha első dolga volt a rossz állapotban lévő templom kijavíttatása. Az uradalommal, mint a templom kegyurával, megvizsgáltatta a dúcokkal megerősített, rossz állapotban lévő boltozatot és tetőzetet. A korabeli feljegyzések szerint a templomba becsorgott az esővíz.

80 A vizsgálat megállapította, hogy a torony még jó, s ahhoz kell egy hosszabb templomot építtetni. E terv ellen a város és a megye elöljárósága erélyesen tiltakozott. A tervezett új templom ugyanis elzárta volna a közlekedést, s a harangozás pedig a tisztviselők munkáját zavarta volna. Valószínűleg a templom állapotával kapcsolatos vizsgálat idején, vagy azt követően, valamivel később készült az a felmérés, amelyből az egykori „apátsági" templomot és az északi oldala mögötti várfalat részleteiben is megismerhetjük (16/a—b kép).

87 Az alaprajz az 1783-ban készülttel szemben, ahol a tetőforma miatt a belső részletek rejtve maradtak előlünk, megismertet bennünket a háromhajós templom belső elrendezésével, részleteivel. A megközelítőleg négyzet alaprajzú hajót középen négy erős pillér kilenc részre osztja. Ezek közül az északnyugatiban állt a karzatra vezető lépcső és az északkeleti részből nyílott a három ablakkal megvilágított, Trautsohn apát által épített sekrestye. Az északi és a déli mellékhajó középrészéhez egy-egy kápolna kapcsolódott teljes szélességével. A szentélyekben egy-egy oltár, az északkeleti pillér mellett pedig a szószék és az arra felvezető lépcső állott. A főhajó nyugati végéhez épült a befelé nyitott torony alj. A torony előtt egy kis előcsarnok állott, amelyből lépcső vezetett le a tornyon keresztül a templomba.

88 Az északi kápolnával szemben lévő várfalrészlet a már többször is említett régi kápolna maradványa, amelynek északnyugati sarkát kívülről két egymásra merőleges helyzetű támpillér erősítette. (E támpilléreket a korábban bemutatott rajz is jelölte csak kissé pontatlanul.) A templom előtti és északi oldala melletti udvart a már ismert fal övezte. A korábban készült rajzzal szemben változás mutatkozik a kapukkal kapcsolatban. A megyeháza udvara felé korábban nyíló kaput a déli falban itt már nem jelzik, a nyugati falban viszont most már két kapu látható. Ez a változtatás azért történhetett, hogy a megyeházán dolgozó tisztviselőket minél kisebb mértékben zavarják. Az alaprajzon még megfigyelhető az is, hogy a megyeháza keleti szárnyát a templomig meghosszabbították. Az épület és a déli mellékszentély között csak egy keskeny átjáró vezetett a megyeháza udvarának a szentélyek mögött lévő keskeny részébe. Az „apátsági" templomról ugyanazon időben készített metszetrajz megismerteti velünk a dombot, amelyen a templom állott, s annak tömegét, belső részleteit. A rajz szerint a szentélyeket, a hajót és a torony két alsó szintjét 360