Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Kozák Károly: A szekszárdi apátság és a megyeháza története • 339

Máshol is előfordult ez időben hasonló magyar rajtaütés török kézen lévő várakon. A támadások után azonban ismét török őrség került ezekbe a várakba, amelyeket ezután még jobban megerősítettek. így történt ez Szekszárdon is. A vár helyőrségének nagyobb részét a gyalogság képezte, amelynek létszáma változó volt. 1545. június 11. és 1546. március 2-a között a szekszárdi várból 23 gyalogost átvezényeltek a simontornyai várba. Egynapi zsoldjuk összesen 99 akcse volt. Szekszárd egy török szandzsák székhelye volt, s itt lakott a bég, a kerület katonai és polgári vezetője. A szultántól évi 123 400 akcse jövedelmet biztosítottak számára. A bégnek 500 harcosa volt, de a szandzsák háború esetén — a hűbéri birtokok alapján kiállítandó lovassággal együtt — 1600 katonát küldött harcba. A szekszárdi vár őrsége 200 főt tett ki. A Budáról küldött, kinevezett „kuli szerdár", várparancsnok alá voltak rendelve. A katonák beosztásuk alapján kapták a zsoldot. A gyalogság mellett tüzérség és lovasság is tartozott a vár rendes őrségéhez. A szekszárdi szandzsák (kerület) a budai vilajethez tartozott. Ott jegyezték fel a kifizetett zsoldot is. A jegyzék szerint, 1565. július 28. és 1566. január 20. közti időre — fél évre — a szekszárdi szandzsák 97 katonájának 93 111 akcse zsoldot fizettek ki. 1568. december 20. és 1569. június 14-e között a szekszárdi várban szolgálatot teljesítő 30 nőtlen katonának rendes zsoldja 151 akcse, a rendkívüli 798 akcse volt. Ez időre, — tehát ugyancsak fél évre — összesen 26 619 akcse zsoldot fizettek ki részükre. Lényegében a török hadszervezethez tartoztak, kiegészítő részét képezték azok a magyarok, akiket igás, vagy napszámos munkára köteleztek. Ezek ágyúk vontatását, élelmiszer és lőszer szállítását, vagy erődítési munkákat végeztek. Ők naponta 4 akcsét kaptak. Olykor ezeknek a munkára kijelölt embereknek vezetőjük is magyar volt. Ezeknek a munkára kötelezett embereknek nevét jegyzékbe is vették. 1551. szeptember 29-én Nagy Ferenc tizedes parancsnoksága alatt a következő igás munkát végzők neveit olvashatjuk: Bakos Balázs, Vida Mátyás, Tót János, Csorbási Bálint, Kun Simon, Szabó Benedek, Velei Simon, Torma Bálint, Nagy Balázs, Csebeli Pál, Tót Benedek, Fazekas Tomás, Gálád Máté, Babocsai Mihály, Szegi György, Tót Balázs, Csáni Benedek, Lovas Pál, Pál diák, Peréni Máté, Sitók György, Soros Balázs, Tót Ferenc. Ugyanezen a napon 24 szekszárdi magyar napszámos gyalogmunkát végzett. Az ő vezetőjük Abdullah fia Sermüzd tizedes volt.

71 Ezek a jegyzékek megőrizték a szekszárdi lakosok neveit. Kiolvasható belőlük az előszeretettel használt keresztneveken kívül (Balázs, Benedek, Mihály, Pál stb.), néha még egyéb érdekes adat is. 1565. április 22. és 1568. között az egyik kincstári kezelésben lévő szekszárdi birtokot Jakab hűbéres katona és Rácz Mihály tolnai lakos kapta háromévi időtartamra bérbe, mert többet ígértek a másik három kérelmezőnél. A szekszárdi szandzsák kincstári birtokainak jövedelmét egy Malkocs nevű felügyelő szedte be 1565. április 22. és 1566. április 22-e között. A kincstári birtokok jövedelme mellett az adókból nyerte fő bevételét a hódoltsági területen a szultáni udvar. Az adót, a ,,harács"-ot ugyancsak jegyzékbe foglalták és kíméletlenül behajtották. Aki nem fizette az adót, annak elárverezték birtokát, vagy annak egy részét. Így jutott 1546. március 3-án Mahmud szekszárdi várkatonának kezére 340 akcséért Eznődi István háza, kertje és rétje. Gercsők üres, rossz állapotban lévő házát ugyanakkor árverésen 100 akcséért vette meg Behrem tüzérségi parancsnok. 354 -;r