Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Kozák Károly: A szekszárdi apátság és a megyeháza története • 339

A templom alaprajza megismertet bennünket a Géza király idejében (1076), karácsonykor ott lezajlott esemény színhelyével (1. kép) és lehetőséget ad arra is, hogy ennek a korai apátsági templomnak részletesebb vizsgálatával is foglalkozzunk. E vizsgálatnál nagy segítséget nyújt a már korábban is ismert román kori, palmettás, szalagfonatos és indás-leveles díszítésű kőanyag, valamint az ásatás idején megtalált, e csoportba sorolható kőfaragványok. Az ásatási anyag feldolgozása folyamatban van, és még sok időt vesz igénybe, de az eddig végzett értékelés is hozzásegít bennünket ahhoz, hogy megkíséreljük a XI. századi templom és a még korábban épült kisebb román kori templom leírását, külső és belső megjelenésének (tömegének és terének) képzeletbeli helyreállítását (rekonstrukcióját).

21 Az apátsági templom különleges, Európában egyedülálló alaprajzot mutat, centrális elrendezésű. A négy erős középpillérrel kilenc részre osztott tér belső elrendezése, szerkezete egy középső, kereszt alakú alaprajzra épül, amely külső megjelenésében még fokozottabb mértékben jelentkezhetett. A kereszt szárai egyenesen záródtak. A kereszt szárai között egy-egy megközelítőleg négyzet alakú terület (boltszakasz) helyezkedett el, amelyek külső oldalaikon két-két félköríves szentéllyel (apszissal) záródtak. Így jött létre ez az összetett, érdekes formát mutató alaprajz: kereszt alaprajzra szerkesztett nyolckaréjos templom. Ennek a különleges alaprajzi elrendezésű templomnak legközelebbi rokonai a Kaukázus vidékén, Grúziában és Örményországban találhatók, amelyek elsősorban figyelembe vehetők a szekszárdi apátsági templom előzményeinek és talán eredetének kutatásánál.

22 Ezeknél a templomoknál a négy pillér, a kereszt központja felett, egy alacsony, vagy magas, sok oldalú tornyot tart, hogy már nagy távolságból jelezze a templomot, mintegy szimbólumként. A különleges alaprajzi elrendezés is tulajdonképpen egy építészeti alkotásba szerkesztett szimbólumcsoport (kereszt alaprajz és kereszt alakú tömeg), amelyre az apátsági templom védőszentjének neve, a Megváltó tiszteletére való felszentelése is utal. A Megváltó jelképe, szimbóluma a kereszt, s ezt a „jelet rejtette el" az építőmester a szekszárdi apátsági templomban.

23 Az említett kaukázusi példák alapján feltételezhető, hogy a szekszárdi apátsági templom négy pillére felett is egy sokszögletű torony állhatott (2/a—b kép). A templom főbejárata eredetileg dél felől lehetett. Maradványait nem találtuk meg, de a kereszt alakú templom D-i homlokzata előtt egy előcsarnok maradványait tártuk fel. Ez biztosan utal arra, hogy a kolostor a templomtól D-re állott, s arról közelítették meg a templomot a szerzetesek és a világiak is. (Ezt a feltevést valószínűsíti az is, hogy a kolostorépületek a XVII—

XVIII. században is az apátsági templom D-i oldala előtti udvar körül álltak, s azokat a középkori maradványokra, illetve azok felhasználásával építették fel a török megszállás után.) A D-i előcsarnok jól beleillik abba az építészeti emlékanyagba, amelyet a Kaukázus területén említettünk. A szekszárdi apátsági templom és a grúz, örmény templomok között mutatkozó hasonlóságok, s néhány vonatkozásban talán egyezések, lehetőségének alátámasztására a sok közül egyegy példát mutatunk be (3/a—b kép).

24 Ezeknek alaprajza nem olyan, mint a szekszárdi templomé, de azokban is benne érezhető, meglátható a kereszt szimbóluma (4. kép). Ezek közül Dzsvari templomát a VI. században építették egy korábban, a grúzok keresztény hitre való térítésekor ott felállított kereszt helyén. A kereszt a hegy ormán állt, s jól látható volt a hajdani fővárosból, Mtskhetából. A templomot a Szent Kereszt tiszteletére szentelték fel.

25 Ez a templom az elmondottak mellett még azért is figyelmet érdemel, mert kapuja