Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

T. Mérey Klára: A gyáripar Tolna megyében a két világháború között I. • 275

ködő társas cég.

152 Ez az olajgyár-„pár" a vidék egyik nagyon kedvelt olajsajtoló kisiparának helyében létesült és növényekből sajtolta az olajat. A gyárüzemeken kívül szappanfőző, kelmefestő, vegytisztító és kékfestő üzemek tartoztak ehhez az iparághoz, mint kisipari műhelyek.

153 A Tolna Vármegyei Ipari Hírlap 1925 szeptemberében egy új gyár alapításáról számol be, amely Szekszárdon létesült, mint a Dunántúli Tőzeg-, Fekál-, Komposztelepek alvállalata. A hulladékot dolgozzák fel trágyává, amelyre a szőlőknek különösen nagy szükségük van. Az újságíró megjegyezte, hogy a gyárnak nemcsak a szekszárdi hegyvidéken van jövője, hanem hazánkban mindenütt, mert a trágya hiánycikknek számít az országban.

154 Ez esetben a vegyiipar közvetlenül a mezőgazdaságot szolgálta. A papirosipar három kisüzeme nem érdemel figyelmet, annál jelentősebb viszont megyénkben a több kis nyomdai ipari üzem és könyvkötészet mellett egyre nagyobb hírnévre vergődött Molnár-féle könyvnyomda és szab. íróaljzatgyár rt. szekszárdi üzeme. Ez a gyár — amint erről történetírója megemlékezett — nemcsak a Nyomdaipar Magyarországon című országos lap kiadója volt, de jelentős szerepet játszott 1920. után a hazai könyvkiadásban is.

155 A helyi sajtó rendszeresen beszámolt e nyomda sikeréről. 1922-ben pl. a Helsinkiben megrendezett magyar népművészeti kiállításon művészi kivitelű dísztárgyakkal aratott sikert.

156 Nyomdaüzemekben a megye viszonylag szegény. Míg az iparszerkezetben az ipari keresők számát tekintve Tolna megyében 0,7% a nyomdaipar részesedése, Dunántúlon ez 0,9, az országban pedig 2,2%! Nem tartozik a gyáripar körébe, de az ipari keresőknek jelentékeny hányadát foglalkoztatta a szállodás- és vendéglőipar. Az ipar szerkezetében ez az iparág 1930-ban megyénkben a keresők 4,9%-át foglalkoztatta, és ezzel elmaradt Dunántúl (6,1%) és az ország (5,7%) aránya mögött. A falvak mindegyikében volt azonban kocsma, vagy vendéglő, a Szilágyi-féle „mindentudó" név szerint említ 512 kocsmát, vendéglőt és szállodát.

157 A szolgáltatóipar foglalkoztatottsága ugyancsak jelentős. 1929-ben Szilágyi adatai szerint az iparszerkezet 8,5%-át alkották a szolgáltatóipar vállalatai. Érdekes módon legtöbb volt köztük a borbély; volt olyan falu, ahol 9, 10, sőt 16 borbély is volt. E műhelyek összes száma a megyében 388 volt 1929-ben, de jelentős számú volt a szobafestő (51), az órás (44), a fényképész (26) stb. A visszaemlékezések és egyéb forrásokból tudjuk, hogy e műhelyek vezetői nem egyszer széles látókörű, nagy városokból vidékre települt, külföldön tanult jó szakemberek voltak.

158 Egészében tekintve át a megye iparának és ezen belül a gyáriparnak alakulását, meg kell állapítanunk, hogy az 1920-as évek folyamán újabb gyárüzemek keletkezése és a meglevők modernizálása, fejlesztése jellemzi általában megyénk gazdasági életét. 1920-ban a 20-nál több munkást foglalkoztató ipari vállalatokban (kivéve a két építészeti vállalatot és a vízszabályozást) dolgozó segédek száma még csak 758 fő volt, és az 1930-ban (noha a Baranya megyénél feljegyzett hidasi zománcgyár nem is tartozott a 20 munkásnál többet foglalkoztató nagy vállalatok közé,) — e segédszemélyzet száma már 1782 !

159 Ez az adat önmagában is sokat mond, bár, mint láttuk —, ez sem fedi a tényleges gyáripari munkás számot, hiszen a kendergyárakban, konzervgyárakban, téglagyárakban dolgozó idénymunkások száma esetenként felülmúlta a 200—300 főt. 322