Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Gutai Miklós: Tolna megye egészségügyének története az 1801. és 1831. év között • 207

ráról szóló kis könyvének megírásában, amelynek előszavában hangsúlyozta, hogy »• • • ezeken a lapokon a keleti kolerának pathológiai alapjai állapíttattak meg, úgyhogy therápiai elvei is összegezttettek, a betegségnek nálunk megfigyelt természete és sok ember szorgos megfigyelése és tapasztalata alapján. Minthogy a racionális gondolkodású orvosokat az értelem és a tapasztalat irányítja, ezek az irányelvek az új betegséggel kapcsolatos egybevágó megfigyeléseknek az öszszegezése, melyek az egybevágó használat céljából közreadatnak .. ,"

176 Országos főorvosunk, 1831. év július 10-én, Budán kiadott és megyénkbe is megérkezett „Rövid oktatás, mikép' őrizhesse meg magát kiki a napkeleti Cholerátul, és mit kellessék ezen nyavalyának első kitörésekor mívelni az Orvos' megjelenéséig." c. felhívásában már magyar nyelven részletesen ismertette a kolerával szembeni „megóvó okokat" (a tisztaságról és friss levegőről való gondoskodást, a helyes életmód rendszabásait) és azokat az óvószereket, „mellyeket, mihelyst a' Cholera meglep valakit, tüstént elő kell venni. . "

m A Helytartótanács részéről is több, részletes, a kolerával kapcsolatos utasítás és tudósítás érkezett Tolna vármegyébe, amelyek közül különösen figyelemreméltó az, ami a községek elöljáróira vonatkozott, ha helységükben „a napkeleti epemirigy a' vagy más ragadozó nyavalya" kiütne, az ami a rendtartó politikus biztosok feladatait határozta meg és az, amely a „ragadós pestises nyavalyáknál" használatos tisztítási és fertőtlenítési módokat ismertette, valamint azok, amelyek az orvosokra és seborvosokra vonatkoztak, akik a „dögletes nya~ valyának gyógyításával" foglalatoskodtak.

178 Ezen utóbbi utasításból kiemelem a 13. §-t, mely szerint „a kirendelt orvosoknak még az is pontos kötelességévé tétetik, hogy a meghatározott orvosságokra, úgyszintén ezeknek valóságukra és jóságukra, nemkülönben a minerális füstölésekre nézve, a szükséges szerek megszerzésére figyelemmel legyenek. Olyan mirigyes helységekben, ahol patika nincs, tartoznak az orvosságokat, éspedig a szegények számára szoros számadás mellett, osztogatni..." A központi egészségügyi intézkedések mellett a vármegyék egymás között is kicserélték a kolera gyógyításában szerzett tapasztalataikat. Ezek közül kiemelkedik Morvái János tiszabábolnai pap, a magyar orvostörténelemben már ismert gyógyítási módja

179 és Reyer Gusztáv, boszniai kerületi biztosnak nyomtatásban megküldött levele, amely beszámol az általa tapasztalt és nagyon jó eredménnyel járó gyógyítási eljárásáról.

180 Ezeknek az orvoslásoknak a lényege a beteg izzasztása volt, amit elfogyasztott gyógynövények főzetével, a testnek külső bedörzsölésével, esetleg forró fürdők segítségével értek el. Mint Reyer Gusztáv írta „... az izzasztásnak az a fő tzélja, hogy a vér-forgás, melly magát a betegség kezdetével a' tagok felső részeiből a' test belsejére vonja, helyre állíttasson..." Ezek után vizsgáljuk meg, hogy megyénk orvosai, hogyan vélekedtek a koleráról? A betegség tüneteit jól ismerték, amit bizonyít Rabolt Mátyás seborvos írása, mely szerint a kolerás betegnél „ ... hányás, hasmenés, görtsök az külső tagokban, öszvekötve a gyomor-bél tsikarásávál, folyvást nagy hidegség; végtére láthatólag az egész testnek megfeketedése általában tapasztaltatott. . ,"

181 A hányadékról, mely főként epét tartalmazott, nevezték el a kolerát akkoriban epekórságnak. Havas Ignác tisztifőorvos — a járványnak Tolna megyében való széles elterjedése előtt — azt írta, hogy „... addig is még tökélletes jelentést a gyógyítás módjáról hivatalosan tehetek, napról-napra meggyőződök arról, hogy nem ragadós és félékeny emberek forognak a legnagyobb veszedelemben .. ,"

161 zn