Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Gutai Miklós: Tolna megye egészségügyének története az 1801. és 1831. év között • 207

cében és Raguzában alkalmazták először, ahol a ragályos betegségre gyanúsak elkülönítése 40 napig tartott (quarantina). A fertőző betegségek kialakulásával kapcsolatban két nézet uralkodott a múlt század közepéig — a tudomány akkori felfogása szerint. Többen azt tartották, hogy a járványok, így a kolera kialakulásának is az oka, a levegő minőségének megváltozása. Mások úgy vélték, ezzel szemben, hogy a betegség közvetlen érintkezés útján terjed és akár ember, akár a tárgyak terjeszthetik a fertőzést.

118 Tehát, mivel világszerte nem voltak tisztában a betegség eredetével és terjedésével, a védekezés vele szemben sem lehetett számottevő. Annak ellenére, hogy ismerték a vesztegzár fogalmát, a betegek elkülönítésének szükségessége körül — a szembenálló nézeteknek megfelelően — igen megoszlottak a vélemények. Pedig ezen inézkedések pontos betartásával megakadályozhatták volna a járvány terjedését. Európában a XIX. század elején jelentkezett először az addig csak hírből ismert kolera, akkor, amikor a többi félelmetes, járványos betegség múlóban volt. A pestis már különösebb gondot nem okozott a civilizált világban, ezen idő tájt és a himlő ellen is — Jenner felfedezésének eredményeként — mind hatásosabban védekeztek Európa-szerte.

119 Az Indiából, a Gangesz és Brahmaputra deltájából kiinduló kolerajárványok terjedésében és a pandémiák kialakulásában jelentős szerepet játszott a szárazföldi és vízi közlekedés meggyorsulása. A gőzhajó feltalálását és elterjedését követően több alkalommal, hihetetlen gyorsasággal száguldott végig a kolerajárvány az egész világon, félelmetes pusztítást okozva. A technika fejlődése mellett, a háborúk különösen kedveztek a járványos betegségek elterjedésének.

120 Az első lényeges lépés a kolera elleni védekezésben, ezen betegség kórokozójának felfedezése volt, amely Koch nevéhez fűződik. Egyiptomba és Indiába — a betegség tanulmányozása céljából — vezetett expedíciója során 1884ben kimutatta, hogy ennek a kórképnek az okozója az ún. kolera-vibrió és megállapította, hogy a betegek széklete tekinthető a fertőzés forrásának és az ebben található vibriók szájon át, étellel és itallal kerülnek a gyomor-, bélrendszerbe.

117 Nem kis büszkeséggel tölthet el bennünket az a tudat, hogy a kolerakutatás történetében, hazai orvostudományunk egyik kiválósága, Hőgyes Endre (1847—1906) is figyelemre méltó kísérleteket végzett.

121 "Úttörő jellegű, szellemes és technikailag bravúros kísérletei alapján megállapította, hogy a kolerás beteg széklete valami ártalmas anyagot tartalmaz. Ezen tárgykörből írt közleményei

122 alapján arra következtethetünk, hogy mikroszkópján keresztül látta is a koleravibriókat, de — mint Alföldy írta munkásságáról szóló tanulmányában — „Hőgyes ,. . nem hitte el, hogy a dolog ilyen egyszerű. Az az érzésünk, hogy a kutatóknak nem volt bátorságuk elhagyni a makroszkópos világot és a baktériumokat mint egyedi szervezetbe nem tömörült alakelemeket nem voltak képesek olyan óriási potenciállal felruházni, mint amit egy hatalmas emberi szervezet elpusztítása jelentett..." Hőgyes Endre, kísérletei alapján ugyan nem tisztázta a kolerabetegség kórokozóját, mégis nagy tiszteletet érdemel, mert KocTmak, a kolera-vibrió felfedezését egy évtizeddel megelőzően, jó úton haladva, szép kísérletsorozat alapján, hasznos eredményeket ért el és talán csak egy lépés választotta el a kolera kórokozójának felfedezésétől. 250