Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Gutai Miklós: Tolna megye egészségügyének története az 1801. és 1831. év között • 207

vályúba esett" betegnél érvágást végzett. Eközben a beteg vére az orvos kezére fröccsent, aki ettől rendkívül megijedt és a veszettségi nyavalyától való féltében az ott jelenlévő Sarkantyú György kuruzslótól veszettség elleni óvószert, bizonyos port vásárolt és vett be — mondván: „mit nem tesz a félelem, ha nem használ, bizonyosan ártani nem fog".

53 Sajnos, nem mondható egyedülálló, kivételes példának Benedek János és Fischer József esete. És ebben fontos szerepet játszott a kuruzslóknak önmagukat reklámozó, ügyes taktikája; ha ugyanis valamely beteget vaktából, szerencsésen meggyógyítottak, tőlük, vagy hozzátartozóiktól azonnal attestátumot, dicsérő bizonyságlevelet kértek, melyet aztán mindenfelé fennen hangon hirdettek. Ily módon nem ritkán tekintélyes pácienseket szereztek maguknak, mely tiszteletben álló személyeknek legtöbbször pártfogását is élvezték. Franz Bernitz és Kohn Bernát is ebben a szerencsés helyzetben volt. Bauer Károly dunaföldvári seborvos ugyanis az 1821. évben jelentést intézett Babits Mihályhoz a fenti két kuruzsló áldatlan működése miatt. Fájdalmasan írta: „ ... méltán mi examinált seborvosok azt állíthatjuk, hogy reánk a betegek csak akkor szorulnak és nyakra-főre csak akkor hivatnak, midőn azon országkerülő alattomos gyógyítók által a betegség oly nagyon elhagyatik hatalmazni, hogy az orvosolhatatlanná válik és rajta mi sem segíthetünk. így haszontalanok a mi diplomáink .. .".

54 A két kuruzsló ellen szintén közigazgatási eljárás indult. A 37 éves Franz Bernitz német borbélynak vallotta magát, de ezt igazoló iratait hosszú nyugateurópai vándorlása alatt állítólag ellopták. Miután bejárta Angliát, Franciaországot és Olaszországot, a Baranya megyei Véménd nevű helységbe érkezett. Ettől a helységtől nyert, gyógyításáról szóló bizonyságlevéllel indult Németkérre, illetve Dunaföldvárra, ahol a kezdeti nehézségeket — megélhetésének biztosítására — szőlőpásztorkodással hidalta át.

55 Kohn Bernát pályafutása már közel sem volt ilyen hosszú; kuruzslói működésének megkezdése előtt Pakson és Baján boltoslegény volt. Mindkét kuruzsló a tekintélyes dunaföldvári Bertalan Gábor táblabíró pártfogását élvezte, aki fiának gyógyítását is rájuk bízta. Ez kétségtelen növelte népszerűségüket és munkájukhoz nyilvánvalóan túl nagy önbizalmat is adott. Ezek után érthető, hogy működésük során — mint a jelentésben olvashatjuk — „számos és hajat borzasztó, gyakran helyre nem hozható károkat okoztak." Személy szerint azonban nem tudták felelősségre vonni őket, mert — miként Babits Mihály tisztifőorvosnak a karokhoz és rendekhez intézett felterjesztéséből

56 kitűnik — „ugy Bernitz Ferenc ama csavargó, mint az országfutó Kohn Bernát megsajditván, hogy fertelmes tetteik előttem már fölfedeztettek, felpénzelvén magukat Földvár vidékérül, már most elillantottak". Babits Mihály ezután az olaj árusok ügyében tett javaslataihoz hasonlóan, a kuruzslás elleni szigorú intézkedések végrehajtását kérte a vármegyétől. Javasolta, hogy „ . .. az többször említett lótó-futók, ha a Ns. vármegyének akár mely helységében feltaláltatnának, azon helységnek elöljárói kemény felelel alatt tartozzanak őket tüstént Szekszárdra, a vármegye tömlöcébe vezettetni, hogy annak idejében tetteikről számadozhassanak és azoknak megérdemelt dijját elnyerhessék. Fertelmes tetteik pedig az egész megyében, a közhirdetmények szokott utjain, a végett ösmertekké tétetnének, hogy a köznép korán a veszélyektől oltalmaztasson. Sőt hazánk boldogságát, ha tekintem, méltónak ítélném, őket az egész hazában ösmertekké tétetni." 229