Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Gutai Miklós: Tolna megye egészségügyének története az 1801. és 1831. év között • 207

életüeket inkább városukbul korán kiirtván, vagy eredete helyükre hová hamarább vezettetni, vagy szolgálatra hathatóssan kénszeritteni. 3. Bé ne küldetődnének az Ispotályban olyan nyavalyások, a kikrül a gyógyíthatatlanság világos. Mert más, más a X enodo chium az az: tápláló, és más a N o s o comium az az: gyógyítóház. Ámbár öszve zavarva mind a kettőt, mi magyarok közönségesen Ispotálynak helytelenül nevezzük. A mi Ispotályunknak egyetlen egy tárgya a betegek gyógyittása, bár ezen szent tzéljának felelhetne meg tökéletessen. Kik legyenek a gyógyítható, és kik a gyógyíthatatlan nyavalyások? Azt meg határozni egyedül a belső és külső nyavalyákat értő orvosok tudják; ugyan azért a betegeknek felvétele minden rendes Ispotályban egyedül a medikusra bizattatik? Nem szintén régen küldetett megyénknek egy bizonyos helységébül Ispotályunkba egy állapodott üdejű olly nyavalyás, aki már születésétül fogva néma-süket, egyszersmind nyavalyatörős is, és tébolyodott is. Pista nevet kapott, hallom

} kóborlása közben, de hol légyen eredete helye? nem tudni. — Tagadhatatlan, hogy ezt az Ispotályban az az: a mi stricte dictum Nosocomiumunkban tartani káros, mert gyógyíthatatlan, de az helységnek, amelly a Nosocomium és a Xenodochium közt még különbséget tenni nem tud, visszaküldeni nem látom tanátsosnak, tartván attól, ne hogy az által az adakozás megtsökkenjen. Már majd harmadik esztendeje, miulta a ma huszonhat esztendős, gyermekségétől fogva nyavalyatörős Kováts Susa az Ispotályban tétetett, és a többi beteg asszonyokkal egy szobában tartatik. Négyszer, ötször, s többször is felüti a nyavalya, és mindannyiszor a legbátrabb véle lakó asszonyokat, annál inkább a gyengébb szívűeket, kivált a terheseket, gyermekágyasokat és más fiatalabb idejüeket a legnagyobb rémülésbe ejti, kivált éjtszaka idején, midőn azokat az Ispotálynak költségén megszerzett álmukból felrettenti. — Kitenyészésekor egy bizonyos üdéig eszén kívül lévén, megtámadja a betegeket, rikogat

) mindeneket kikatat, tűznek s víznek néki mén az Ispotályosok gyámjának legnagyobb bajára, mert ha szerét teheti, a betegeknek ételét a tűznél részszerint felfalja, részszerint feldöntögeti, a tűz által történhető szerentsétlenségnek felel* métül soha miatta mentek nem lehetünk. Kitetzik innénd világossan, hogy őtet a többi beteg asszonyokkal egy szobában tartani félelmes, káros, és majd lehetetlen; de az Ispotályon kívül őtet senki meg nem szenvedheti. Jó volna tehát őtet, és más illyeseket, kik a publikumnak kivált a gyerekekre és terhesekre nézve igen veszedelmesek, más különös szobában tartani, volna pedig ebben könnyű módunk. Megvétetett hajdan az Ispotály szomszédjának háza, nem tudom mi végre, az Ispotálynak cassájábul, talán hogy az Ispotály házának szűk udvara valamennyire táguljon, mert a két ház egybe kerittetvén, már ma egy udvarocskában áll, de a vett ház a kegyes fundátorok kívánságának^ ó fájdalom

} mindeddig még meg nem felelt, mert elsőbb a földmérők talitskái, ásói és más holmi szerszámai tarttattak benne, későbben katona tiszti kvártéllyá lett, most egynéhány esztendőktől fogva egy szüleit elhagyta zsidó leány bírja kevés árendában. — Ezen vett Ispotály házának egyik szobájában a nyavályatörősöket, a másikban pedig a tébolodottakat tartani úgy vélem üdvösségesebb 222