Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

K. Balog János: Vádirat helyett (A fehérterror Tolna megyében) • 161

Ekkor érkezett a Katholikus Körbe dr. Albers Rezső ügyvéd, aki előadta az alispánnál történteket és kiadta a jelszót, hogy a kommunistákat le kell tartóztatni." Vendel ezt követően megírja, hogy „dr. Éry Márton vármegyei főjegyző kiadta a jelszót, hogy az összes kommunistákat fegyverezzék le és vegyék őrizetbe. Az utasításra a direktórium tagjait összegyűjtötték és lefegyverezték .. . Letartóztatás után valamennyit párban átkísérték a törvényszéki fogházba..." Az első gyilkosságok után a szekszárdi burzsoázia vállalkozott a másodszori közreműködésre is. Elegendő bizonyíték erre Haidekker 1919. augusztus 16-án kelt, a főispánhoz intézett levele/

19 amelyben részben Haidekker, részben pedig a volt főispán, Pethes László arra vállalkozott, hogy a város lakosságának egy felbújtatott részével „népítéletet" mondasson a szekszárdi belvárosi templom előtt, a vasárnapi nagymise után. A fentiek alapján joggal állapíthatjuk meg, hogy a szekszárdi uralkodó csoportoknak még az a mentsége sincs meg, amit a fasiszták hangoztattak, amikor a II. világháború után felelősségre vonták őket: parancsra tették azt, amit tettek. Itt Szekszárdon még csak a nyomát sem lehet találni a parancsnak, önként ajánlkoztak fel, s amint Vendel István megállapította: örömmel tették.

50 Dombóvárott ugyancsak nem várták meg a különítményeseket, már megérkezésük előtt több nappal kiadták a körözvényt a direktórium tagjai ellen. A körözvény így szól:

51 „Udvari Vince MÁV kalauz, Molnár György gimnáziumi tanár, Gyenis Antal tanító, Gyárfás Miklós ügyvéd, Simics Lajos szerelő, Havlik Sándor raktárnok, Lakatos József MÁV lakatos volt dombóvári munkástanácstagokat nyomozni, elfogni és dombóvári főszolgabíróhoz kísérni kell." A dombóvári tanács tagjait nemcsak Tolna megyében köröztették, hanem országos körözést adtak ki ellenük. A körözvényben a személyleírást is közzé tették, amit a simonfai közjegyzőség iratai között találtunk meg.

52 Prónay, a hírhedt különítményes parancsnok maga írta le naplójában miként mentek elébe a Tolna megyei földbirtokosok, s kérték, könyörögtek neki, hogy jöjjön Tolna megyébe, végezzen az itt levő forradalmárokkal. Mindezek közrejátszottak abban, hogy a Magyar Tanácsköztársaság Tolna megyei vezetői nem tudtak kellő időben elmenekülni. Idézzük magát Prónayt:

53 „Ennek a büntető-különítménynek híre ment messze földön, mivel Baranyából, Tolnából érkeztek hozzám küldöncök segítséget kérni a kommunisták ellen, akik főleg az uradalmi birtokokon fejtettek ki izgágát és izgatást. A Sió csatornában fürödtem éppen, amikor egy bárónét jelentettek nekem, aki kocsin jött messziről, és nagyon szeretne velem beszélni. Hát csak várjon a báróné, üzentettem vissza, mert jelenleg el vagyok foglalva. .. Nevezett hölgyben azonnal felismertem báró Jeszenszky Andor Tolna megyei földbirtokos bájos feleségét, akinek férje szintén velünk működött még rövid idő előtt Szegeden. Jucikát én kislány kora óta ösmerteyn, mivel atyjához, a világháborúban elesett Vajkó István őrnagy házához, akivel éveken keresztül Szombathelyen a 11. huszároknál szolgáltam, abban az időben sokat jártam. Ő is panaszkodott cselédeire, és jött felkeresni és meggyőződni arról, vajon csakugyan én vagyok-e az a Prónay, akinek különítményéről messze földön annyit beszélnek, és akitől a zsidók, a vörös kommunisták úgy félnek? 187