Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

K. Balog János: Vádirat helyett (A fehérterror Tolna megyében) • 161

a zsidó vallású lakosságot kizavarták, többek között Weisz Lajos családját is, akinek négyhetes gyermeke a menekülés viszontagságaiba útközben meghalt. Huszonöt és harmincnégy év között lévő lakosokat arra kényszerítették, hogy az úgynevezett Nemzeti Hadseregbe belépjenek. Végül megjegyezzük, hogy a Simontornyán kivégzett és a helyi csoport kötelékébe tartozó elvtársak semmiféle néven nevezendő politikai működést nem fejtettek ki. A direktórium tagjai, akik legtöbbje gazdaember volt, a proletárdiktatúra alatt semmiféle büntető cselekményt el nem követett, akik a proletárdiktatúra alatt azért vállalták ezen hivatalt a község akaratából

} hogy a község nyugalmát és békéjét megóvják. Eckert Zoltán sk. Hentaller Károly sk." Mi történt e rettenetes kegyetlenkedések leleplezőivel? Pontos és egyértelmű választ nem tudunk adni a kérdésre. Nem tudunk semmit Eckert Zoltán sorsáról. Nem tudjuk, hogy Eckert és Hentaller honnan szerezték alapjában véve helyes információikat, a községben éltek-e, vagy a tiszti különítmény eltávozása után visszatértek-e a községbe és ott kaptak utólag felvilágosításokat? Nem tudjuk, de tény — láthatjuk a különböző források összevetéséből —, hogy helyesek voltak ismereteik az események lényegét illetően. Azt sem tudjuk, hogy amikor a leleplezés megjelent az országos lapban, akkor kezdték-e üldözni őket, vagy csak még inkább ösztönzést adott a már korábban megkezdődött hajtóvadászatnak? Azt viszont már tudjuk, hogy a cikk megjelenése után néhány nappal Hentaller Károly a fehérterroristák kezébe került.

38 A simontornyai vas- és fémmunkások szakszervezetének főbizalmiját Budapesten fogták el, és átadták a simontornyai csendőrségnek, Rády századosnak, aki azonnal továbbadta őt Siófokra, a fővezérségnek. 1919. november első napjaiban már arról vannak adatok, hogy Siófokról Székesfehérvárra szállították, előbb a katonai kórházba, majd a Szent György kórházba. 1920. január 9-én gyógyultan hagyta el a kórházat. Előbb a székesfehérvári, majd április 20-tól május 25-ig a szekszárdi fogház „lakója" volt. Innen Budapestre szállították. 1920. június 1-én szabadult a budapesti törvényszék fogházából. Szabadulása után — június 9-én — Simontornyára érkezett, hogy visszamaradt holmiját összeszedje. A simontornyai csendőrség ismét letartóztatta, és az elöljáróság fogdájába zárta, ahonnan egy óvatlan pillanatban, augusztus első napjaiban — valószínűleg 2-án — megszökött. A fővárosi rendőrség 1920 szeptemberében elfogta és október 12-én a zalaegerszegi internáló táborba vitte. Zalaegerszegről 1921. augusztus 21-én szabadult. Ezt követően Budapesten felügyelet alá került, amelyet 1922. július 12-én szüntettek meg. Sorsának alakulása ettől kezdve ismeretlen. A visszaemlékezés jellegű írásában Prónay is említést tesz a fentebb hivatkozott váltságdíjról, csupán annyiban különbözik az előbbitől, hogy ő egymillió koronáról tesz említést. Ezt követően elmondja Prónay Zay Dezső kivégzését is. Idézzük őt magát :

39 „A délelőtti órákban megérkezett Vrécser Ede szds is, a IV. szakasszal. Tolnáról idáig ő is megszaporította létszámát — tisztekkel, legénységgel, kocsikkal, lovakkal és egyéb felszerelésekkel. Többek között jelentette nekem, hogy útközben egy faluban lekapcsolta Zay Miklós huszár főgy.-ot, a híres kommunista tisztet és még néhány bujkáló társát

} akik éppen Jugoszláviába el akartak 180