Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)
K. Balog János: Vádirat helyett (A fehérterror Tolna megyében) • 161
A tömeg az akaratát egy rövid szóval fejezte ki. A bűnösök nevei után ezer és ezer torok a »föl« szól kiáltotta." Ha ez így igaz, akkor valamennyire halált mondtak, mert valamennyi letartóztatott nevét kiáltotta Vértessy. Ebből adódik a kérdés: Miért nem kísérték ki valamennyi letartóztatottat a szekszárdi vásártérre, ha a szekszárdiak valóban annyira áhították a kommunisták életét? Miért hagyták vissza az úgynevezett népílélettel halálra ítélt személyek egy csoportját? Továbbá: Augusztus 10-én miért nem végeztek a fogházból elhurcolt valamennyi kommunistával? Ti. nemcsak Bertók Róbertné — aki ekkor még terhes volt — maradt életben augusztus 10-én, hanem több rabtársa is, akiknek kivégzésére augusztus 17-én került sor. Talán humanizmusból? Talán megelégelték a vérengzést a különítményesek? A sok kérdésre egyértelmű választ lehet adni: Mindezekre azért volt szükség, hogy a kommunistaellenességet mesterségesen megteremtsék itt Szekszárdon a dzsentrik, a földbirtokosok,, a kulákok. Azért volt, hogy — bár „népítéletet" hoztak — az „ítéleteket" csak szakaszosan hajtották végre, hogy legyen mivel felszítani a közhangulatot a kommunisták, a Magyar Tanácsköztársaság ellen. Ezért kellett kétszer is a kivégzést nagy nyilvánosság előtt végrehajtani, majd pedig a ki nem végzettekkel szemben 1920-ban pert indítani. 110 embert ültettek a vádlottak padjára. 21 Ahhoz, hogy a tömegeket kommunistaellenes állásfoglalásra kényszerítsék, felbujtó beszédekre volt szükség. Ezt támasztja alá Pesthy Pál törvényszéki elnöknek Bartal Aurélhoz intézett levele is, amelyben közli, hogy olyan előzmények után került sor a kivégzésekre, amikor „a népgyűlések szónokai felhívták a tömegek figyelmét a fogházban letartóztatottak feletti ítélkezésre". 22 Az óvatos fogalmazás ellenére egyértelmű az idézet mondanivalója. S hogy nem igazak Vendel állításai a tömeges kommunistaellenességről, szinte perdöntő bizonyítékul idézhetjük Prónay Pált, a Tolna megye területén garázdálkodó különítményesek legfőbb parancsnokát, aki egyik különítménye élén Dunaföld várnál érte el megyénket, s egységét meglehetősen hűvösen fogadták a földváriak. Idézzük őt magát: 23 „Miután a népek közömbösnek mutatkoztak, ennélfogva fel kellett őket villanyozni és paprikázni, mindenekelőtt főleg a zsidóság ellen." (Részletesebb idézetet a dunaföldvári események leírásánál közlünk.) így lehet tehát fülöncsípni a féligazságokkal dolgozó Vendel történelemhamisítását, A hamisítást azért követte el, hogy szidalmazza a Magyar Tanácsköztársaságot, bizonyítsa, hogy széles tömegbázisra támaszkodva szervezték újjá a tőkés viszonyokat Magyarországon. Bizonyítani igyekezett, hogy a magyar embertől idegen a kommunizmus eszméje és az ellenforradalom a tömegek millióinak érdekében cselekedett... Itt jegyezzük meg, hogy Vendel két alkalommal „polgárság"-ról beszél, 2 ' 1 mint olyan társadalmi rétegről, amely a változást kívánta, másutt viszont népítéletről szólt. Polgárság és „nép" (-ítélet) nem jelent azonos társadalmi csoportot. A visszaemlékezések szerint a polgárság (jómódú, parasztok, kulákok), valamint a lumpen elemek kis csoportja kiáltott halált, amikor Vértessy provokatív módon ítéletre szólította fel a megjelenteket. Néhány száz volt — legfeljebb — ezeknek a száma s s nem ezer és ezer, mint ahogyan Vendel ezt tendenciózusan bizonyítani igyekezett. 25 170
