Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

K. Balog János: Vádirat helyett (A fehérterror Tolna megyében) • 161

ismeri a fehérterror áldozatainak teljes névsorát? Az anyakönyvek ma is mint „Ismeretlen"-t tartanak számon sok mártírt. A fehérterror 1919. augusztus—szeptember havában elkövetett gyilkossá, gainak ismert Tolna megyei színhelyei: Szekszárd Gemenc Tolna Fadd Dunaszentgyörgy Tengelic Paks Dunaföldvár Simontornya Ozora Gyönk Tamási Alsóleperd Amikor a vértenger egyre nagyobb ellenszenvet és fokozódó ellenállást váltott ki a lakosság körében, amikor már nemcsak a dolgozó osztályok, hanem a középrétegek bizalma is megrendült a Nemzeti Hadsereg által hirdetett „törvényességben", amikor a világ felfigyelt a mérhetetlen terrorra és tiltakozott ellene, — akkor a különítményes terrort fokozatosan felváltotta az intézményesített terror. Egymást követték a kommunisták ellen indított tömegperek. Súlyos börtönbüntetéseket mondottak ki nemcsak a kommunisták^ hanem mindenkire, aki valamit mert tenni a proletárhatalomért. Munkások, parasztok és értelmiségiek, férfiak és nők, fiatalok és idősek, keresztények és zsidók kerültek a vádlottak padjára, s mondtak ki rájuk gyorsított bírósági eljárások végén évekig tartó börtönbüntetéseket. A Tolna megyei elítéltek közül néhánynak — akiket életfogytiglani vagy tíz évet meghaladó börtönre ítéltek — a Szovjetunió hadifogolycseréje nyitotta ki börtönének ajtaját. Amiként nem teljes a fehérterror áldozatainak névsora, ugyanúgy nem teljes a bíróságok által felelősségre vont személyek névsora sem. Ebben az játszik szerepet, hogy a szekszárdi királyi törvényszék periratainak többsége a második világháború idején megsemmisült, az akkor felelősségre vont személyek nagy többsége már a félszabadulást sem érte meg, a családi iratok — éppen azért, mert a felelősségre vont személyek neve, lakhelye ismeretlen — szinte hozzáférhetetlenek. így alapvető forrásul — a Tolna megyeiek számára — sajnos a perirat-töredékek mellett csak a korabeli sajtó szolgál, s ezt egészítik ki esetenként az időközben előkerülő bírósági ítéleteknek (ilyen volt például az 1970-ben előkerült ítélet is, amely 110 személy ellen indított eljárás lezáró aktusának hiteles dokumentuma) a korabeli eseményekre és dokumentumokra utaló megjegyzései, valamint a visszaemlékezések, amelyek ugyan nem minden esetben bizonyulnak pontosnak, de így is pótolhatatlan adalékokkal szolgálnak. A dolgozatban felsoroltam azokat az általunk ismert helyeket, ahol az ellenforradalom gyilkolt, indokoltnak tűnik azonban a bevezetőben felsorolni azokat a pereket is, amelyeket a Tanácsköztársaság idején végzett tevékenység miatt, vagy a fehérterror elleni tiltakozás miatt indítottak 1919-ben, 1920-ban, 1921-ben, 1922-ben és 1923-ban. (Az eddig feltárt adatok szerint 1923-ban lényegében befejeződött a Tanácsköztársaság idején kifejtett tevékenység miatt indított perhullám, de ez természetesen nem jelenti azt, hogy később már nem indítottak bírósági eljárást 1919-es tevékenység miatt, s azt sem jelenti, hogy az elítéltek üldözése a börtönből való szabadulásukkal véget ért volna. A magyar fasizmus megtalálta annak módját, hogy évtizedeken át a legkülönbözőbb módon zaklassa ezeket az embereket: házkutatások, preventív letartóztatások, rendőri és csendőri felügyelet

5 majd a II. világháború kirobbanása után munkaszolgálat a fronton, mondvacsinált ürügyekkel indított bírósági eljárások, stb.). 162