Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Szenczi László: A párt művelődéspolitikájának megvalósulása Tolna megyében • 113

Nálunk is mind erőteljesebb a műveltségi polarizáció. A műveltségi színvonalat az a 12,5% fémjelzi, akik közép-, vagy annál magasabb iskolai végzettséggel rendelkeznek, s nem utolsósorban azok, akik önműveléssel szerezték meg a szükséges műveltséget és ma közéletünk, közművelődésünk aktív tényezői. Ezeknek többsége azonban városlakó. A községeinkben lakóknak csak 4,5%-a rendelkezik középiskolai és csak 1,7%-a felsőfokú végzettséggel (megyei átlag 10,1%, illetve 2,4%). A falu és város közti különbség csökkentése terén is van tehát még tennivalónk. Az iskolának is vannak adósságai. Az előzőekben kimutatott javuló tendencia ellenére is megyénkben évente kb. 350—450 fő általános iskolai végzettség nélkül kerül a termelőmunkába. Meg kellene találni a módját annak, hogyan csökkenthető ezeknek a száma. Iskolai statisztikai adataink igazolják, hogy a hátrányos helyzetben levő tanulók 70%-a azért kerül hátrányos helyzetbe, mert a szülőknek még az alapvető műveltségük sincs meg. Ezt pedig korszerű közművelődéssel lehetne pótolni. Azonban az eddigi felnőttoktatási tevékenységünk is aránytalan volt:

5i a) pl. az 1970. évben az ismeretterjesztő előadásoknak csak 24%-a jutott kis helységekbe és a hallgatóságnak csak 13%-a származott a perifériákról, b) a megye lakosságának 63%-a lakik kistelepüléseken és ezekhez a megyei ismeretterjesztő előadásoknak csak egynegyede jutott el, de csak alig több mint egytizede vette azt igénybe, c) hosszabb lélegzetű, folyamatos rendezvényekből (tanfolyamok) csak 18,7% jutott a kistelepüléseknek, d) a művészeti csoportok 90%-a csak nagyobb községekben működött, e) a műsoros estek hallgatóinak csak egytizede kistelepülésekről való, f) a 126 klubból csak 17 működött 2000 lakoson aluli kistelepüléseken. Figyelmeztető adatok ezek. Arra intenek, hogy még nagyobb gondot kell fordítani kistelepülések munkás és paraszt lakóinak kulturális ellátására. A népművelési tevékenységünk még nem elég céltudatos és tervszerű. A jelenlegi felnőttoktatás elsősorban a szellemi dolgozók permanens továbbképzését szolgálja, annak a 10—15 000-nek az igényét elégíti ki, akiknek képzettsége legalább középiskolai. A termelőerők fejlődésének üteme sok általános műveltséggel rendelkező, jól képzett szakmunkást igényel. Ma pedig az iparban dolgozók 35%-ának nincs meg az általános iskolai végzettsége. Éppen ezért változtatni kell azt a vezetői szemléletet, amely lebecsüli, nem igényli az általános műveltségű szakmunkásokat, inkább az olcsóbb betanított munkásokkal dolgoztat. Ez is egyik oka annak, hogy az utóbbi években nem fordítottunk kellő gondot a felnőttek oktatására. Ezért hangsúlyozza a X. kongresszus határozata, hogy „Társadalmunk szocialista fejlődésének egyik alapkérdése a dolgozók általános műveltségének emelése és szakképzettségének növelése". A párt művelődéspolitikájának eddigi eredményei jó feltételeket teremtettek a további fejlődéshez. Ezen az úton bátran kell mennünk tovább, mert a párt helyes utat mutatott a szocialista kultúra valamennyi munkásának, olyan utat, amelyen bizton érhetünk célba: a szocialista társadalom teljes felépítéséhez. 156