Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Szenczi László: A párt művelődéspolitikájának megvalósulása Tolna megyében • 113

Az iskolareform végrehajtása a társadalom széles tömegeit érintette, szülőket, tanulókat, ezért a párt állandóan figyelemmel kísérte megvalósulását. Az elmúlt 8 év tapasztalatait összegezte a megyei tanácsülés 1969. október 9-én. E beszámoló

30 szerint a reformtörvényben a tankötelezettség idejének 10 évre való felemelése (16 éves korig) helyesnek bizonyult, megyénkben az általános iskola 8. osztályát 14 éves korig a tanulók csaknem 90%-a végezte el. Ez jelentős előrelépést jelentett az 1958. évi 52%-kal szemben. Az általános iskolák megerősítése, szaktanári ellátottságuk javítása, a szakrendszerű oktatás további bővítése során 20%-kal nőtt a szakosan leadott órák aránya. Tovább folytatódott a körzeti iskolák hálózatának megszervezése. 1965-ben már 34 körzeti iskola gondoskodott a hozzá tartozó 64 tagiskola 1716 körzetesített munkás és paraszt tanulójának szakrendszerű oktatásáról. 1970-re a körzeti iskolák száma 36-ra, a tagiskoláké 69-re, a bekörzetesített tanulók létszáma 2030-ra nőtt. A mindennapos bejárással nem körzetesíthető tanulókat hétközi általános iskolai diákotthonokban helyeztük el. Az első diákotthon megyénkben 1964-ben létesült Decsen, majd ezt követte a faddi, gyönki, gyulaji, pincehelyi, nagymányoki és tengelici, amelyekben összesen 352 felsőtagozatos tanuló elhelyezését tudjuk biztosítani. E körzeti iskolák személyi és tárgyi ellátottságát általában átlagon felül sikerült biztosítani. Tovább nőtt a napközis tanulók száma, s 1969-re az ellátási szint 30% fölé emelkedett. A reformtörvény bevezetése óta a szakmunkástanulók létszáma évről évre emelkedett és számuk 1970-ben meghaladta az 5000-et. Szakmunkásképző iskoláink tárgyi és személyi ellátottságát azonban még mindig nem sikerült megnyugtató módon megoldani. A reformtörvény középiskolára vonatkozó előírásait több tekintetben módosította a Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1965. évi 24. számú törvényerejű rendelete és annak végrehajtását szabályozó 27/1965. (XII. 1.) számú kormányrendelet. Ennek nyomán megyénkben is fokozatosan megszűnt a technikumi képzés és kiépült a kétféle középiskola-típus, gimnáziumok és szakközépiskolák helyes aránya: 1970-ben megyénkben 101 tanulócsoportban folyt gimnáziumi és 48 tanulócsoportban szakközépiskolás képzés. 1970-ben az általános iskolát végzettek 81,6%-a tanult tovább középiskolákban, szakmunkásképző iskolákban. A gimnáziumi oktatáson belül — a reformtörvény adta lehetőségként — a tanulók 17%-a szakosított tanterv alapján működő osztályokban járt_ különös érdeklődésük kielégítése, hajlamaik, képességeik kibontakoztatása céljából. Különösen sok segítséget nyújtottak ezek az osztályok a munkás-paraszt tanulók továbbtanulásához. Javult a középiskolai diákotthoni ellátás is kb. 300 fővel, ami 21,9%-os ellátási színvonalat jelentett. A reform végrehajtásának kulcsembere a pedagógus. Annáik ellenére, hogy az elmúlt években 154 főiskolai és egyetemi hallgatónak biztosítottunk társadalmi ösztöndíjat, s 1961 óta 318 pedagógusnak adtunk kedvezményes lakásépítési hitelt, sok szolgálati lakást vásároltunk részükre, mégsem sikerült biztosítani megfelelő számú pedagógust. A képesítés nélküli pedagógusok száma megyénkben évről évre meghaladta a 100 főt. Ez súlyos tehertételt jelent ma is és komoly feladatot a jövőre vonatkozóan. ío-* 147