Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Izsák Lajos: Pártharcok Tolna megyében 1945-1948 • 5

A párt tagjainak sorában munkás, kereskedő, tisztviselő és Önálló kisiparosok mellett kevés volt a dolgozó paraszt és az értelmiségi. Ha nem is lehet teljes mértékben általánosítani, de a helyzetet jól mutatja a szekszárdi pártszervezet összetétele. 1945. május elsején a szervezet 68 tagjából 23 volt ipari és egyéb munkás, 5 gazdálkodó, 19 tisztviselő, 16 önálló iparos és kereskedő, 2 orvos, 1 egyetemi hallgató, 1 ügyvéd és 1 tanító.

26 A dunaföldvári járásban, ahol a legtöbb tagot számlált a párt ebben az időben elsősorban munkások voltak a párt tagjai. A falvakban általában gyengék voltak a párt pozíciói. Korabeli jelentések arról számolnak be, hogy például a dombóvári járásban „alig akad olyan ember, akinek tudomása van róla, hogy Kommunista Párt létezik."

27 A földreform radikális végrehajtása sem hatott e vidék parasztságára olyan értelemben, hogy a párt felé orientálódtak volna. A falusi pártszervezetek gyengeségét több ok is magyarázza. Ezen a vidéken kevés volt az ipari munkás, ott ahol voltak, a bányavidéken elsősorban (Máza, Szászvár, Bonyhád) a pártszervezet is erősebb volt, nagyobb vonzerőt gyakorolt a parasztságra. Szorosabb volt a kapcsolat a két réteg között, sokan jártak be dolgozni is az ipari üzemekbe. Az illegális tevékenység is szervezettebb volt korábban ezen a vidéken. A nagyszámú középparaszt inkább a Kisgazdapártba lépett be. A parasztság német ajkú része sem a Kommunista Pártba tömörült. Az agrárproletáriátus pedig nem játszott olyan szerepet a megyében, mint az ország más vidékein. A tisztviselők és az értelmiség, ha jelentkezett is, de nem a számarányának megfelelő mértékben. A vezető beosztású tisztviselők közül sokan elhagyták lakhelyeiket, az otthon maradtak nagy része pedig beállítottsága, hagyományai következtében nem lépett be a pártba. Az értelmiség zöme — akik otthon maradtak — eleinte tartózkodó magatartást tanúsított. Csak a német fasizmus veresége után vált bátrabbá, kezdeményezőbbé, pozitívabbá, abban a mértékben, ahogyan látta a demokrácia megerősödését, nemzetközi és hazai előretörését. Ez a folyamat a megyében lassabban zajlott le, mint az ország más vidékein. Később az értelmiségnek a népi erők vezetőivel való szorosabb kapcsolata, a problémák közös megoldása lehetővé tette, hogy az értelmiség is egyre közelebb kerüljön a párthoz. A másik munkáspárt a Szociáldemokrata Párt később kezdte meg pártszervezeteinek létrehozását, illetőleg újjáalakítását a megyében mint a Magyar Kommunista Párt. Előnyt jelentett számára, hogy a megye több községében a felszabadulás előtt is működtek szervezetei. Különösen jelentős volt ezek közül a tolnai, dombóvári, bátaszéki, bátai szervezet, amelyek a német megszállás következtében illegalitásba kényszerültek. Természetszerűleg a felszabadulás után ezek kezdték meg elsőnek működésüket. A bátai szervezet január 1-én alakult újjá, a dombóvári január 6-án, a decsi január elején. Februárban ezeket követte a bátaszéki, a paksi, a tolnai, a bonyhádi szervezetek újjáalakulása. Szekszárdon március 1-én kezdte csak meg működését újra a párt. Március elején a megyében még csak 15 szervezet működött. Áprilisban és májusban alakultak meg a többi szervezetek.

28 1945 júniusára a tamási járás (701 fő) és a dombóvári járás (1600 fő) adta létszámban a legtöbb párttagot.

20 A párt megyei vezetősége május végén jött létre Szekszárdon. A vezetőségben Szabó István, Román Béla, Klein Kálmán, dr. Aracsi A. János, Boros Ferenc, dr. Antal László, dr. Kelesy Dezső, Neuner Ferenc és Szőke Sándor kapott helyet.

30 A járási titkárságokat később hozták létre, amelyek azután megindították az erőteljesebb szervezést is. 1945 nyarán már 38 helyi szervezet működött 3600 taggal.

31 11