Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Bihari Ottó: Tolna megye közigazgatása 1945-49 között • 459

demokrata párti funkcionáriust (Kovács Pál volt kispesti városi tisztségviselőtj e párt régi harcosát) nevezte ki alispánná. Jellemző, hogy a kisgazdapárti lap a következővel búcsúztatta a volt alispánt: „Bár az alispán nem pártunk tagja, távozását sajnálattal vesszük tudomásul."

35 Más előjelű választás volt — már az országos választások után — a szekszárdi polgármesteri szék betöltése. Ez a funkció az országos választásokig a kisgazdapárté volt. Űj választásra azért került sor, mert a volt polgármestert főispánná nevezték ki. A választás előzményének mérlegeléséhez figyelembe kell vennünk azt, hogy az 1945-ös választás után a baloldali pártok egyes tagjai sem voltak a megyében meggyőződve a kommunistákkal való együttműködés szükségességéről. így a pártközi megállapodásoknak — ha egyáltalán ilyenek születtek — nem volt sok realitásuk. A polgármester-választás során a kisgazdapárt helytelenül választotta ki jelöltjét, a paraszt városatyák egy része nem értett ezzel egyet. Bár a szociáldemokratákkal nem lehetett a választásra előzetes megállapodást kötni, mégis a kommunisták jelöltjét (Pekáry Istvánt) a választás első menetében megválasztották. Tehát egy vesztett országos választás után nyomasztó kisgazdapárti fölény mellett sikerült a kisgazdapárti hagyományú városban kommunista polgármestert választani, aminek természetesen nag> helyi sajtóvisszhangja is volt.

36 (E korszak történetének érdekessége az, hogy a legnehezebb, politikailag legbonyolultabb időkben is megtartotta tisztét, és 1948 júliusában, amikor a baloldal befolyása már kétségtelenné vált, adta át helyét egy kisgazdapárti polgármesternek.) VII. A választások utáni időszak legjelentősebb visszavágása a B-lista szükségességének elfogadtatása és végrehajtása volt. Ez volt az első igazán jelentős megrázkódtatás a közigazgatási apparátus túlságosan is magabiztos rétegére. Még ha 1946 vége felé esetenként vissza is kellett lépni, a régi közigazgatási apparátus korábbi biztonságérzete megszűnt, és világossá vált, hogy a népi demokrácia erői előbb-utóbb megtorolják a közigazgatás reakciós, antidemokratikus magatartását. Ez a helyzet különösképpen sokkhatást váltott ki Tolna megyében, ahol a választás után egyesek a legkonzervatívabb fordulatban reménykedtek. (A megyei közigazgatásnak csak középfunkcióiba került néhány kommunista — elsősorban járási főjegyzői tisztségekben —, parasztpárti jelentős tisztségviselő pedig egyáltalán nem volt.) A B-lista különböző szinteken és különböző fázisokban folyt. A megyei és városi nemzeti bizottság együttes ülésen 1946. április 18-tól június 21-ig tárgyalta a rendőrségi, vármegyei, népjóléti, pénzügyi, számvevőségi, bírósági, gimnáziumi, posta- és OTI-alkalmazottakkal B-lista ügyét.

37 Hasonlóképpen tárgyalták a B-lista javaslatokat a járási nemzeti bizottságok. A vezető funkcionáriusok B-lista ügyében központi bizottságok határoztak. A B-lista hatásáról érdemes néhány járási főjegyzői jelentést idéznünk. A tamási járás 17 községében a 29 jegyző közül 8-at, a 32 irodatiszt közül 10-et, a 36 kisegítőből 14-et bocsátottak el.

38 A dombóvári járás községei közül Dombóvár községi közigazgatásából 11, Űj dombóváréból 5, Kocsoláéból 1, Kurdéból 4, Mucsiéból 3, Nakéból 4 főt bocsátottak el, míg a járási főjegyzői hivatalból 3-at.

39 471