Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Holub József: Az újjáépítés megindulása Tolna megyében a török kiűzése után 1686-1703-ig • 5

Az 1700. januári közgyűlésen bemutatott királyi rendelet szerint november 1-től, tehát a katonai év kezdetétől, a porciókat így kellett fizetni: gyalogos és lovas tisztnek, gyalogos közlegénynek, furirschützének és dobosnak havi 4 forint, a vérteseknek és a tizedeseknek, a kovácsoknak és szíj jártóknak 5 forint; a kenyér és ruházat ebben bennfoglaltatott. Ugyanezen a közgyűlésen a főbírák reparciálva az emberporciókat, ideiglenesen 5 forinttal számítva készítették el a reparticiót.

106 A 1 ó p o r c i ó, a lótáp az 1711-i katonai szabályzat szerint napi 6 font zabból, 8 font szénából állt, s ehhez járult még hetenként egy köteg szalma; ennek az értéke napi 6 krajcár, havi 3 forint volt.

107 A porciók terhére néha gabonát kellett a megyének adnia. 1698 őszén a király 2613 p. m. búzának és zabnak előlegképp Tolnára való szállítását rendelte el. A decemberi közgyűlésen mutatták be a király levelét, de ugyanekkor már el is számoltak a tolnai magazin felügyelőjével. Hogy a porciók terhére ment ez, mutatja az is, hogy ugyanakkor 5972 forint kifizetését is elrendelte Lipót anticipate a félmillió terhére.

108 1700-ban is úgy határozott a megye a márciusi közgyűlésén, hogy a szegény nép által beszolgáltatott gabona mérőjét 1 forint 60 dénárba számítsák, s egyben kérték az albizottságot, hogy vonja ezt le a megye adójából.

109 1699 tavaszán is gabonát kellett adnia a megyének az albizottság rendeletére, mégpedig 3785 ausztriai mérőt, s ezt a tolnai magazinba tartozott beszállítani. A megye azonban kijelentette, hogy az aratás előtt lehetetlen bármit is szolgáltatnia, mert már a múlt nyáron is csak executióval tudta az adót behajtani, azóta pedig nem termett semmi, úgyhogy a szegény nép kénytelen gabonát vásárolni, hogy kenyere legyen; nagy károkat okozott — írta az albizottságnak — a jég, sokat fogyasztott el az átvonuló katonaság s a császári ökrök gondozóit is az ő költségén kellett kenyérrel ellátni.

110 1700 tavaszán az albizottság 4500 mérő gabonát kívánt a megyétől. A júniusi közgyűlésen tárgyaltak róla, s megállapították, hogy a lakosságnak nincs gabonája, de a 4500 forintot sem tudja előteremteni, mert teljesen ki van merülve; csak akkor tud eleget tenni az albizottság rendeletének, ha megtérítik neki a cs. ökrök eltartásának költségeit és a török követségnek adott fa és széna árát. Felhívta a júniusi közgyűlés továbbá az albizottság figyelmét arra is, hogy el kell tartania a Starhemberg-ezred egy századát, ami a természetbeni ellátáson kívül november l-ig 1400 forintra rúg.

111 3. A katonai excessusok Annyira közismertek a török háborúk alatt és után hazánkban tartózkodó katonaság excessusai, hogy felesleges részletesebben foglalkozni velük. Éles hangot adott a lakosság panaszainak a féktelen szoldateszka által elkövetett kihágásoknak, túlkapásoknak Aichpüchl udvari kamarai tanácsos 1689 márciusában készített nagy jelentésében, amelyről a kamarai igazgatásnál már szóltunk. A helyzet annyira súlyos volt, hogy Lipót kénytelen volt 1696-ban parancsot intézni az országban állomásozó cs. hadak tábornokaihoz, hogy „fékezzék meg a gonoszságot, az istentelen kicsapong ásókat, nehogy ily borzasztó bűnök büntetlensége az ég haragját vonja maga után rájuk".

m Az idegen katonák „iszonytató kegyetlenségei és kihágásai" okát nemcsak a hosszú háború folytán !M