Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)
Holub József: Az újjáépítés megindulása Tolna megyében a török kiűzése után 1686-1703-ig • 5
fizetnie. A porciók egy részét pénzben kellett beszolgáltatni, s ennek fejében a bécsi kormány, mint láttuk, évenként 2—4 milliót vetett ki az országra. Az első években a hadbiztosság teljesen tetszése szerint járt el, 92 a miniszteri deputáció felállítása óta azonban az ő, illetve az albizottság feladata volt, de közvetlenül a főhadbiztosság intézkedett. 1701 januárjában Kessler í'őhadbiztos értesítette a megyét, hogy szállásoljon el még két századot; a megye tiltakozott ez ellen Starhemberg tábornoknál, az albizottságnál és a főhadbiztosnál is. Az 1702. januári közgyűlésből is kérte az albizottságot a megye, hogy a jövőben a katonai elszállásolásoknál legyen tekintettel a megye nehéz helyzetére. 93 Hogy melyik megyére hány porció esik, azt 1696-ban az októberb'en tartott konkurzuson állapították meg, ott osztotta szét őket Lipót megbízásából a nádor. Megyénkre 400 porció jutott a repartició alapján; ez pénzben 23 000 forint volt, vagyis egy porció 57 forint 50 krajcárt jelentett. Ennek a reparticioja az 1696. decemberi közgyűlésen történt meg. 94 Az elszállásolás fontos és kényes feladata igénybe vette ugyan az egész megyei adminisztrációt, de különleges természete miatt, mint láttuk, külön tisztviselők, a commissariusok, a megyei biztosok foglalkoztak főképp vele. 95 Amikor a megye megkapta az elszállásolandó alakulatokról az értesítést, a legközelebbi közgyűlés napirendjére tűzte ki a megtárgyalását. 96 Radonay főispán 1696-ban figyelmeztette Broderich alispánt, hogy „raodernam militiam bene dislocent, aequalis enim divisio non causat querelas", és „ab oneribus neminem excipiat". Azért érdekes a főispánnak ez a figyelmeztetése, mert rávilágít, mik voltak a panaszoknak, a bajoknak a forrásai. 97 A közgyűlésen hozott határozatokat közölték a hadbiztossággal, s megkapta a tervezetet a megyei biztos is. Most következett ugyanis az ő szerepe: neki kellet megtárgyalni az elszállásolás részleteit az illető helységekkel. Ez a teher is természetesen csupán a jobbágyokra nehezedett, a nemesség és a papság mentesek voltak alóla, de csak azok a nemesek, akik a saját telkükön éltek. Legelső emlékünk az elszállásolásra 1696-ból való. A Salm-ezred törzse, stábja és négy százada jött megyénkbe október 4-én, — az ezredes 19 amanuensisével 6-án érkezett meg, — és november 12-ig tartózkodtak itt. Az utolsó napon az élelmezési tiszt elkészítette a kimutatást az elfogyasztott hűsmennyiségről, s belőle megtudjuk az elszállásolásuk részleteit is. 1. Az alezredes az embereivel, 20-an Pincehelyen a zászlós és 20 ember Ozorán lakott, a többiek közül Grábócon 41, Závodon és Mucsin 5—5 ember volt elszállásolva. 2. Peberelly báró századából Tamásiban a kapitány és 50 ember lakott, — itt voltak az állatok is, — és Tőkésben (?) 5 ember. 3. Lindermann kapitány századát így osztották el: Váraljára 11, Cikóra 3, Győrére 4, Demirkapura 8, Kárászra 3, Berekaljára 3, Ennuganra (?) 6 ember került. 4. B. kapitány századából Nagyszékelybe 20, Bátára 10, Vaszarra 8, Nagyágra 3, Vásárosdombóra 15, Sz-be 8, N-be 3 ember került. A betegeket a hat századból, összesen 173 személyt Döbröküzön helyezték el. 98 MSI
