Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Holub József: Az újjáépítés megindulása Tolna megyében a török kiűzése után 1686-1703-ig • 5

A király hozzájárult kérésükhöz, de csak azt a címet engedélyezte nekik, aminőt az örökös tartományokban viseltek, vagyis supremus commissarius provinciális nevet kaptak. 1696. december 26-án ki is nevezte Lipót Nádasdy Ferencet dunántúli főbiztossá, de miután ő nem fogadta el, Zichy Ádámot nevezte ki. Kinevezéséhez mellékelte a Regulamentumot, amely a katonaság pénzbeli, eltartási illetékeit és szállásigényeit szabta meg.

25 2. A nemesség adózása 1698 tavaszán az addigi 2 millió forint hadi adót, amely alatt már roskadozott az ország, 4 millióra emelték. A Pozsonyban ülésező bizottság, amelyben részt vett Kollonics és Breuner Miksa Lajos vezérhadbiztos is, tudta, hogy csak a katonaság segítségével lehet ezt az összeget beszedni, ezért valamennyi ezred, szám szerint 29, parancsot kapott, hogy segédkezzék az adó behajtásánál. Szeptemberben ismét Bécsbe hívta meg Lipót az egyháznagyokat és a főurakat, s itt közölték velük, hogy az 1688/9. évre követelt 4 millió l/16-át a sz. kir. városok fizessék, a többinek a 2/3-át a parasztok a 8000 porta után, l/3-át pedig a klérus és a nemesség. A nádor és a klérus emlékiratot nyújtottak be, s ebben kifejtették, hogy méltányos ugyan az általános adóztatás, mert a parasztság mértéken felül van megterhelve, — ezért a földesurak már enyhítették is a robotot, — de hangsúlyozták, hogy a kívánt adó oly magas, hogy lehetetlen megfizetni; ezért az adó 1/50 részét magukra vállalták ugyan, de kérték, hogy az összegét szállítsák le. Lipót válasza az volt a nádor kérvényére, hogy ő épp a népet akarja kímélni, amely azért oly nyomorult, mert a földesurak kiszipolyozzák; a nemesség és a klérus nem katonáskodik, tehát fizessen. Ezek után a tárgyalások után a birtokos nemességet a jobbágyok adója 1/16 részének elvállalására kényszerítették, a kurialistákat pedig úgy adóztatták meg, mint a jobbágyokat.

26 Az erre vonatkozó királyi rendeletet az 1699 februári közgyűlésen olvasták fel; e szerint megyénkre 59 573 forint 34 krajcárt vetettek ki, s ebből az összegből 3971 forint 34 krajcárt és 1 dénárt a nemeseknek kellett fizetniök.

27 A közgyűlés azután úgy határozott, hogy valamennyi főpap, báró, mágnás és birtokos nemes vagy a gazdatisztjük, hasonlóképp a kurialisták is, mielőbb juttassák el jövedelmeik kimutatását Daróczy alispánhoz, hogy a megye a következő gyűlésén pontos és helyes reparticiót készíthessen a tizenhatodot illetőleg.

28 A márciusi megyegyűlésen részt vett Kessler főhadbiztos is, aki rögtön maga látott hozzá, hogy „az urakat taksálja" s elég nagy összegeket rótt ki rájuk: a nádor dombóvári uradalmára 1100, Jányra a bátaszéki jószágai után 1000, Mérey apátra 900, Dolny apátra 150, Viczay báróra 560, Daróczyra 400 forintot; a tiltakozásukra pedig azt felelte, hogy senkire sem volt tekintettel a taksálásnál, s ha jószántukból nem adják meg, majd katonai executióval hajíj.t be rajtuk.

29 A megye nem akart belenyugodni, hogy ilyen nagy terhet raktak rá s az októberi közgyűlésből írtak az albizottságnak, hogy a nyomorult nép nem tudja megfizetni, de a földesurak sem hajlandók rá, mert szerintük a rájuk kirótt összeg meghaladja a jövedelmeiket, s a jószágaik sem érnek annyit, mint amennyit tőlük követelnek.

30 78