Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Holub József: Az újjáépítés megindulása Tolna megyében a török kiűzése után 1686-1703-ig • 5

26. A megyei esküdtek Az első esküdteket 1696-ból ismerjük, amikor a novemberi ellenzéki tisztújításkor négy esküdtet, juratus assessor-t választottak.

168 Az esküdtek az alispánnak, de főképp a szolga bíráknak segédkeztek, velük együtt jártak el a legkülönbözőbb peres, és perenkívüli ügyekben. Eleinte ők is kaptak rendes saláriumot, azonban 1699-ben a megye olyan határozatot hozott, hogy mivel a tisztségük tiszteletbeli s tulajdonképp lépcső csak a magasabb tisztségekhez, vele fizetés nem jár.

169 De jövedelmük azért volt, mert ha hivatalos ügyben jártak el, napidíjat kaptak, ha pedig magánosok dolgában, akkor tőlük kaptak díjazást.

170 A porciók alól ők is mentesek voltak. 17. A megyei commissarius A katonai elszállásolás lebonyolítása igénybe vette ugyan az egész megyei adminisztrációt, de fontossága és különleges természete még egy külön tisztviselőt is megkívánt. Ezt a munkakört a megyei commissariusok, biztosok látták el. Az ő feladatuk volt fogadni s kijelölt szálláshelyükre elkísérni az odarendelt vagy ott átvonuló katonai alakulatokat, feljegyezve érkezésük s távozásuk pontos idejét. Később is állandóan ellenőrizték őket, főképp az excessusokat véve számba, s ha eltávoztak, ők tettek meg minden szükséges intézkedést.

171 Az első commissariussal 1699-ben találkozunk csak, de bizonyára volt már elődje is, hiszen a kilencvenes években, amikor az elszállásolás mellett állandó volt a katonaság fel- s alávonulása megyénkben, nem lehettek meg nélküle. Körösy János volt 1699 elején a megyei biztos, akinek a lemondása után márciusban Simoncsics Miklóst választották meg 80 forint évi saláriummal; majd májusban még egy commissariust választottak, Pribék Istvánt, ugyancsak 80 forint fizetéssel.

172 Az 1701-i restaurációkor megválasztott biztosok hivatali helyét is kijelölték: Muray Ferencet a simontornyai, Baranyay Kristófot pedig a földvári járásba helyezték.

173 18. A megyei ügyész és a bécsi ágens A Dallos-üggyel kapcsolatban találkozunk először megyei ügyésszel (advocatus comitatensis). A jegyzőkönyv mindkét alkalommal csak a családnevét említi, Bőse volt ez, s így többet nem is tudunk róla. Az 1700 októberi közgyűlés érvényesítette az ő és a jegyző költségszámláját, amelyet a Dallos-ügy egy terminusának elhalasztásával kapcsolatban nyújtottak be, s amelyre a perceptor 17 forintot fizetett ki; majd 1701 januárjában ugyancsak Bőse útiszámláját fizettette ki a közgyűlés, amikor szintén a Dallos-ügyben járt el.

174 A megyének annyi ügyesbajos dolgát intézték Bécsben a kancelláriában, a hadi tanácsnál s a miniszteri bizottságnál, hogy bár a tisztviselői is elég gyakran jártak fel Bécsbe, mégsem nélkülözhettek állandó bécsi megbízottat, aki eljárt a különböző hatóságoknál; ez kevesebbe is került, gyorsabb is volt, mint a levelezés és nagyobb sikerrel is biztatott. Ezek az ágensek természetesen nem csupán egy megye ügyeit intézték, hanem több megyével volt megállapodásuk, sőt magánosokkal is. Esküt 68