Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Holub József: Az újjáépítés megindulása Tolna megyében a török kiűzése után 1686-1703-ig • 5

volt a horvát, szerb nyelv ismeretére. De nemcsak harmincados, hanem hadi élelmezési tiszt, Feldproviantoffizier és postamester is volt, a tolnai katonai élelmezési raktár (Feldt Magazin, domus annonaria) tisztviselője. 1695 májusá­ban a General Feldproviantverwalter minősítése alapján Feldproviantvetwalter­ré (praefectus annonae caesareae) élelmezési felügyelővé léptették elő. 42 De hadbiztos, comissarius is volt. 1692-ben Zichy generális a szekszárdi őrség panaszára kéri a budai adminisztrációt, hagyják meg Broderichnek, „mo­derno commissario comitatus Tolnensis", hogy ne küldjön rájuk executiót a porciók miatt, míg meg nem hozza Bécsből a döntést ebben a dologban. Lehet azonban, hogy ezzel csak az ő felügyelői tisztét jelölték, mert 1696-ban a Fehér megyei alispán „Suae Caesareae Regiaeque Maiestatis annonae commissarius"­nak, a veszprémi pedig „Suae Caesareae Regiaeque Maiestatis bellicus commis­sarius"-nak címezték. 43 Mint a legtöbb kamarai és katonai élelmezési tiszt, ő is hamarosan meg­szedte magát; 1695 szeptemberében megvette Horváth Mihálytól és nővérétől Kajdacsot, s így birtokos nemes lett megyénkben. 44 A főispánnak alkalma volt tehát megismerni, s úgy látta, hogy képessé­geit jól fel lehet használni a megye érdekében. 1695 végén helyettes alispánnak (substitutus vicecomes) írta alá magát azon a jegyzéken, amelyet régi össze­írásokból a valaha Tolna megyéhez tartozó helységekről állított össze. 44 / a De már szeptember elején Pécsett járt azzal a két szolgabíróval, akik később úgy nyilatkoztak, hogy Broderich hozta őket messze földről ide, s a püspök, Visa vikárius és Kessler főhadbiztos jelenlétében a két szolgabíróval lefordít egy „illir betűkkel írt" privilégiumot. 45 Ügy látszik, hogy az alispáni szék ismét üres volt, s a püspök-főispán Broderichet ültette bele, mint helyettest, majd a következő, 1696. évi február hó 10-én tartott tisztújító közgyűlésen alispánná választatta meg. Tudjuk, hogy az autonóm tisztviselőknek, elsősorban az alispánnak a választása a megyei önkormányzat egyik pillére volt, s az 1548:70. te. meg­ismételve az 1504:2. te. rendelkezését, újból kimondotta, hogy az alispán meg­választásához elengedhetetlen a megye nemeseinek beleegyezése és akarata. Ezekben az időkben azonban s főképp a felszabadított területeken nem vették ezt ilyen szigorúan, hiszen a visszaszerzett megyéknek alig volt nemessége. A főispán töltötte be a hivatalokat, ő járt utána az alkalmas tisztviselőknek, mint láttuk Radonay 1692-ben, s Draskovich Iván baranyai főispán is azt írta 1689­ben, az installációjára szóló meghívólevelében: „mind viceispányokat, mind fő~ és vicebírákat akarok tennem". Ezen a tisztújító közgyűlésen két szolgabírót is választottak éspedig Skva­rics Jánost és Richter Gottfriedet, továbbá hites jegyzőt is, aki Gorics Miklós lett. Skvarics és Richter, mint láttuk, már 1695 szeptemberében mint szolga­bírák szerepeltek, amikor Broderich-csel Pécsett jártak, minthogy pedig később úgy nyilatkoztak, hogy őket Broderich hozta ide, hivatalba lépésük az ő helyet­tes alispánsága idején történt. 46 Broderich tehát a főispán kreatúrája volt, s nem is hagyta őt cserben az ellenzékkel vívott harcában, támogatta titokban s nyíltan is kiállt mellette. Ügy látjuk a rendelkezésünkre álló adatokból, hogy hasonló természetűek voltak: Broderich is erélyes, néha a durvaságig kemény tisztviselő, aki, ha megyéje érdekeiről volt szó, mindig kész volt a harcra. 47 44

Next

/
Oldalképek
Tartalom