Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Csizmadia Andor: Jogszabályalkotás Tolna megyében • 399

Az ország központjában lezajló események és politikai törekvések kevésbé érződtek egy megye, így Tolna vármegye jogszabályalkotásában. A centralizáció már ekkor érezhetően mind jobban magához vonja az érdemleges jogszabályalkotást s a helyi önkormányzatok hatásköre nálunk is kimerül — a Lenin által az „Állam és forradalom"-ban említett hatáskörben: „a mosdótálak ónozásában". Míg az előző században a vármegyék belső szervezetében, a tisztviselők nyugdíjazása és egyéb illetményeik, mellékjövedelmeik kérdéseiben a vármegyéknek ha nem is teljes, de mindenesetre szélesebb hatáskörük volt, most a század eleje óta — e vonatkozásban egyébként helyesen — országosan egyöntetű tisztviselői munkaviszony megteremtésére törekedtek. Az 1914. évi reformok sora már egységes országos státus létrehozását is célozta. A nyugdíjazásnál bevezetik a viszonosságot a városok, a vármegyék és az állam között;, ilyen feltételek mellett azonban mindinkább fel kell számolni a nyugdíjalapok megyei és városi partikularizmusát és országosan egységes fedezetet kell teremteni. Mégis egyelőre a nyugdíjalapok még léteznek és az ezekkel kapcsolatos kérdések állandó visszatérő jelenségei a szabályrendeletalkotásnak. Ehhez járulnak a háborút jelző inflatorius tendenciák, amelyek minden tisztviselői illetménnyel, vagy illetmény jellegű juttatással kapcsolatban a szabályrendeletek megváltoztatását — legalábbis a szolgáltatások emelését — tették szükségessé. Végül a szakigazgatási szervezet kiépítése, egyes feladatok állami kézbe vétele indokolta, hogy olyan kérdésekben — s ezek a kérdések legtöbbször kisebb jelentőségűek —, ahol országos rendezést minden részletre kitérjedőleg nem lehet megvalósítani, — a szakigazgatásban illetékes miniszter lehetőséget adjon a törvényhatóságoknak e részkérdések szabály rendeleti úton való megvalósítására. Mind gyakrabbá válnak azonban ilyenkor e kérdések rendezését elősegítő minta-szabályrendeletek, melyéket a minisztérium előre kidolgoz s a törvényhatóságnak valójában csupán annyi lehetősége marad, hogy a saját területén művelhető ipari jogosítványok, vagy hivatali egységek számát, vagy az adótételek (pl. ebadó) nagyságát meghatározza. Ami már a hatáskör, eljárás, vagy ügyrend kérdését illeti, azt mindinkább előre meghatározták a „mintaszabályrendeletek". Ilyen előzmények után alkotott még Baranya megye 1909-ben szabályrendeletet „a közúton közlekedő teherszállításra használt járművek jelzőtáblákkal váló kötelező ellátásáról", amit még a koalíció belügyi államtitkára erősített meg. Ezt a szabályrendeletet Tolna vármegye hivatalos lapjában is közzétették.

122 A vármegye szervezetét érintette a már 1910. március 31-i közgyűlésben hozott állandó választmányi ügyrend, amely az állandó választmány hatáskörét — az 1886 :XXI. tc.-kel egyezően — „a közgyűlés illetékessége alá tartozó minden fontosabb ügynek a közgyűlési tárgyalásra való előkészítésében, illetőleg alapos megbírálás után véleményezéssel való ellátásában" állapította meg. Az állandó választmány tagjai hivatali állásuk alapján az alispán, a főjegyző, a tiszti ügyész, az árvaszéki elnök, a t. főorvos, az államépítészeti hivatal főnöke, 2 rangidős vm. jegyző és a törvényhatósági bizottság által 3 évre választott 32 bizottsági tag voltak. Elnöke a főispán volt. Általában a plénumban tárgyaltak, de alakítottak két (közigazgatási és pénzügyi) szakosztályt is, s egyes ügyekben csak a szakosztályok adtak véleményt.

123 435