Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Csizmadia Andor: Jogszabályalkotás Tolna megyében • 399

áthatva... a drága hon iránti kötelességei hazafiúi teljesítésének becses alkalmát látván, a törvényhatósági bizottságnak 1895. évi március hó 29-én tartott közgyűlésében Wosinszky Mór bizottsági tag és szekszárdi esperes plébánosnak" előterjesztésére és gyűjteményének átengedésével egy vármegyei múzeumot létesített. A múzeumhoz Apponyi Sándor gróf felajánlotta lengyeli őskori és egyéb régészeti gyűjteményét. A vármegye elhatározta megfelelő épület emelését, addig a gimnázium épületében helyezték el Wosinsky, illetve Apponyi gyűjteményét. A múzeum igazgatására létrehoztak egy vármegyei múzeumbizottságot. A múzeumot öt osztályra osztották: 1. régészeti és történelmi, 2. numizmatikai, 3. könyvtári és okirattár!, 4. természetrajzi és 5. néprajzi, szépművészeti és ipari osztályra.

103 Az ügyviteli szabályzatok végrehajtásával volt összefüggésben a 47.300/ II./c/l904. BM. rendelet alapján 1904-ben hozott szabályrendelet, mely „a községi és körjegyzők úgyis mint anyakönyvvezetők részére egyéb hivatalos működésekért engedélyezett díjakról, valamint az általuk végezhető magánmunkálatokról" szólt. A szabályrendelet szerint magántelek erdőkében teljesített hivatalos működésért díj osak annyiban volt szedhető, amennyiben ezt törvény, miniszteri rendelet, vagy vármegyei szabályrendelet megengedi. Mezőgazdasági szerződésekért hagyatékok leltározásáért, telekkönyvi eljáráshoz szükséges községi bizonyítványokért, munkakövetítésért, anyakönyvi kivonatokért s a szabályrendeletben felsorolt hivatalos működésért járó díjakat a szabályrendeletben megállapították. Külön sorolja fel a szabályrendelet a magánmunkálatokért szedhető díjakat (pl. szerződésekért, kérvényekért, vázrajzokért, magánlevelekért stb.).

1M A községi jegyzők magánmunkálatainak terjedelme ellen az érdekelt jegyzőegyesület bővítés, Káldi Gyula szekszárdi közjegyző pedig, kinek anyagi érdekeit érintette a jegyzői magánmunkálat, szűkítés érdekében fellebbezett. Az 1906. március 21-i közgyűlés foglalkozott a fellebbezésekkel s a jegyzők érdekében bizonyos engedményeket tett, ugyanakkor a közjegyző kérelmét elutasította, „mert elsőrendű kérdés az, hogy a vármegye lakossága, különösen... a falusi nép ezentúl is elvégeztethesse a... szabályrendeletben felsorolt ügyeit otthon a maga jegyzőjével, mert ez neki nem csak sokkal olcsóbb, de sokkal kevesebb időveszteséggel és zaklatással is jár."

m Az ügyvitel végrehajtásával volt kapcsolatos „az anyakönyvi kivonati díjak bevételezése, kezelése és elszámolása tárgyában" 1907. január 14-i közgyűlésben alkotott szabályrendelet is.

106 A század elején még mindig külön volt a vármegyei tisztviselők és külön a községi tisztviselők nyugdíjának szabályozása. A községi jegyzők számára — mint láttuk — már 1873. évben alkottak nyugdíj-szabályrendeletet (29 kgy. 880/1873. sz.), ezt többször (1898., 1899.) módosították, most azonban újabb szabályrendelettel felállítottak egy nyugdíjintézetet. A nyugdíjintézetnek kötelezően tagja lett minden községi és körjegyző, illetve segéd jegyző. A nyugdíjalap alap-, forgótőkéből és tartaléktőkéből áll. A nyugdíjalaphoz a községek is kötelesek voltak lakosságuk után évenként hozzájárulni. A nyugdíj rendszerint 65 éves kor és 35 éves szolgálat alapján járt, de már 10 évi szolgálat után egyéb feltételek mellett járt kisebb összegű nyugdíj. 10 év alatti szolgálat esetén legfeljebb végkielégítést adtak. Rendelkezett a szabályrendelet az özvegyek és árvák ellátásáról is.

107 421