Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Csizmadia Andor: Jogszabályalkotás Tolna megyében • 399

Tolna vármegye a törvényhez fűzött melléklet szerint a közigazgatási, árva- és gyámhatósági kiadásaira évenkint 67 200 Frt-ra tarthatott számot, ugyanakkor Baranya 81 200, Fejér 70 000, Somogy 89 500 Ft évi államsegélyt kapott. A törvény végrehajtása során Tolna vármegye 1883. szeptember 12-én tartott közgyűlésében megalkotta a szabályrendeletet „a megyének járások szerinti beosztásáról, továbbá a szolgabírói székhelyek meghatározásáról, valamint a tiszti-, segéd-, kezelő- és szolgaszemélyzet létszámáról s ezek illetményeinek megállapításáról, az 1883. évi XV. te. 16. §-a alapján". A belügyminiszter még ez évben jóvá is hagyta a szabályrendeletet. (60.502/1883. BM.) A szabályrendelet a már előbbi felosztáshoz alkalmazkodva a megyét öt járásra osztotta és kijelölte azok szókhelyeit is. Eddig csak a járások voltak meghatározva, a szókhelyek pedig aszerint változtak, hol volt a főszolgabíró birtokának központja, vagy lakóhelye. Az így felosztott vármegye központi járásának székhelye Szekszárd, a völgységi járásé Bonyhád, a dunaföldvárié Paks, a simontornyaié Gyönk, végül a dombóvárié Tamási lettek. A szabályrendelet rögzítette a községeknek járásokba való beosztását is. A szabályrendelet következő (II.) fejezete a megyei tisztviselők, a segédés kezelőszemélyzet létszámát, a III. fejezet pedig a fizetést és egyéb illetményt állapította meg. Külön fejezetek (IV.—

V.) rendelkeztek a szolgaszemélyzet létszámáról, illetve illetményeiről. Tolna megye tisztviselői kara is központi és vidéki tisztviselőkre oszlott. A központiak állottak az alispánból, a főjegyzőből, 1 első, illetve 1 második aljegyzőből és 2 közigazgatási gyakornokból. Ezekhez járult a tiszti ügyész, a főorvos, a főpénztárnok, az ellenőr, a fő- és az alszámvevő, a fő- és allevéltárnok, az állatorvos, a várkapitány, az árvaszéki elnök, két árvaszéki ülnök, 1 árvaszéki jegyző, 1 gyakornok és 1 számvevő, végül a gyámpénztári főkönyvvivő. A járásokban 1—1 szolgabíró, 1—1 segédszolgabíró, a dunaföldvári és a dombóvári járasakban 1—1 közigazgatási gyakornok, végül minden járásban 1—1 járási orvos tevékenykedett. Ezekhez járultak a központi és járási kezelőszemélyzet, a központi és járási szolgaszemélyzet, végül a megyei útkaparók. A fizetéseket 1883-^ban a 360 forintban megállapított díjnoki fizetéstől a 2200 forintot és hozzá 300 forint útiátalányt kitevő alispáni fizetésig különbözőképpen állapították meg/

19 Tolna vármegye szervezete Az 1886:XXI. te. alapján minden megyének alkotni kellett egy szervezeti szabályrendeletet, amelybe az előbbi jogszabályokat bele kellett építeni, vagy azokat megváltoztatni. Tolna vármegye törvényhatósági bizottsága 1888. december 20-án tartott közgyűlésében alkotta meg szervezeti szabályrendeletét és azt a belügyminiszter egy hónapon belül (1889. január 23-án) jóváhagyta. Tolna vármegye szervezési szabályrendelete lényegében megismétli az 1883. évi említett szabályrendelet beosztását, mindössze annyit jegyez meg, hogy a vármegye egész területe (1888-ban) 3268,13 négyzetkilométer 234 643 lélekszámmal, a központi járás 542,62 négyzetkilométer 45 543 lélekszámmal, a völgységi járás 483,43 négyzetkilométer 34 799 lélekszámmal, a dunaföldvári 406